Mezősiné Kozák Éva – Szatmári Sarolta: Királyi vár és monostor - Tata és Vértesszentkereszt a középkorban - kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum állandó kiállításához IV. (Tata, 2004)

KIKÁni VÁR ÍSUOV^SI'OK. kapun a négy evangélista, a déli kapun a négy próféta alakja kapott helyet. Ez a típus francia, majd német területen terjedt el, és hatása érvényesült a távoli magyar vidékeken is. A vértesi kapuk elkészítésében külföldi, vagy kint tanult magyar mester is részt vett. A lovagterem középen lévő fülkéjében kapott helyet a déli kapukeret hasáb elemre faragott prófétaalakja. A pillér homlokoldalán áll, kihajló akantusz levélen. Az alak arányai kicsit torzak, a felső teste erőteljesebb, mint az alsó, karjai mellén nyugszanak. A feje sajnos töredezett, haja kétoldalt fonottan csüng. Köpenye alatt térd közepéig nyúlik a tunika, a ruházatát sűrű bordázat fedi. A vörös és sárgás festésnyomok kifestésére utalnak. A faragvány a csákvári Eszterházy-park emlékoszlopán állt, onnan került a tatai múzeumba. A tárlóban két kisebb, félprofilban ábrázolt férfi dombormű töredéket is láthatunk. Feltehetőleg a déli bejárathoz tartoztak, előkerülési helyük ezt jelzi. A Csák nemzetség szerepe a Vértes vidékén a XIII. század végére csökkent, a vidék a királyok kedvelt vadászterületévé vált. A XIV-XV. században, Nagy Lajos és Zsigmond király uralkodása idején az apátságban jelentősebb építkezések nem folytak, de a monostort anyagilag támogatták. A bencés élet hanyatlásával, a XV század derekán a vértesi monostor elnéptelenedett és a század második felére épületei romosodtak. Mátyás király karolta fel 1478-ban a kolostor ügyét, és IV Sixtus pápa engedélyével falai közé a fehérvári dominikánusok költöztek. A kolostort a rend szabályaihoz és az életviteléhez alkalmazkodva helyreállították. Az apátságban a XII. századtól a XVI. század derekáig éltek, munkálkodtak a bencés, majd dominikánus szerzetesek. A tárgyi emlékanyag többsége a mindennapi élettel összefüggő, helyi fazekasok által készített termék, munkaeszköz. Kevesebb számban, de megtalálhatók a díszkerámiák is. Magyar gyártmány a fehér kerámiából készült, XV századi talpas pohár. Külföldről, a Rajna vidékéről származik a XV századi „tüske" rátétes pohár és a hasonló technikával készült gyertyatartó töredéke. A finom darabok kereskedők útján, vagy főúri adományozással kerültek a kolostorba. A vallási élethez kapcsolódó tárgy 5