Mezősiné Kozák Éva – Szatmári Sarolta: Királyi vár és monostor - Tata és Vértesszentkereszt a középkorban - kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum állandó kiállításához IV. (Tata, 2004)

ábrázolással, sómázas edény, siegburgi, losticei edények és a csaknem teljesen ép, ún. „Enns"-i pohár. A sárgásfehér, finom anyagú házi kerámiák és a grafitos anyagból készült, tartós és igen kedvelt, bélyeggel ellátott tároló edények a korszak jellemző' darabjai. A termet szinte uralja az ún. lovagalakos kályha, melynek rekonstrukciója a feltárás során előkerült töredékek alapján készült. A korszak legpompásabb, művészi igényű kályhatípusának leggazdagabb variációi királyi várakban (Buda, Visegrád) kerültek eló', egyszerűbb változatai azonban a XV. században egész Európában ismertek. A budai vár kályháját elsőként publikáló Holl Imre a XV. század közepére, V. László korára keltezi a kályhát. Tata esetében ezt korainak tartjuk, a vár akkor ugyanis a Rozgonyi család birtokában volt és a források tanúsága szerint ebben az idól)en az építmény állapota romlott, így kizárható, hogy királyi műhelyben készült igen drága kályhával gazdagították volna a korabeli vár egyik termét. A tatai kályha rekonstrukcióját Kerti Károly restaurátorral együtt készítettük, az előkerült típusokLovagalakos kályha ból kiindulva, 1:1 méretben. Ez a mai napig az egyetlen, eredeti darabokat is tartalmazó rekonstrukció. A csempék, felezett csempék, a saroktöredékek meghatározták az alsó hasábos rész, a vakmérműves oromcsempék pedig a hengeres felső rész átmérőjét. Az oromzatot díszítő címertartó angyalok megfelelnek a budai kályha típusainak, a sarokmegoldás a Mátyás-kori kályhákéhoz hasonló. Sajnos, a sarkon levő címernek csak tartó támaszai maradtak meg. 13