Kövesdi Mónika: Főúri élet a XVIII. században – kiállításvezető a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeum állandó kiállításához III. (Tata, 2002)

Főúri élet a XVIII. században A Kuny Domokos Múzeum állandó kiállítása A török háborúk ideje alatt szinte elnéptelenedett vidék életében döntő változás köszöntött be akkor, amikor Eszterházy József gróf 1727-ben megvásárolta a tata-gesztesi uradalmat. Az ezután következő évtizedek, méginkább az ezzel kezdődő évszázad gyökeresen átformálta a város és a környék arculatát, és az egykori királyi birtok, Zsigmond és Mátyás király kedves tartózkodási helye hosszú idő után újra fejlődésnek indult, virágzó földesúri várossá lett. Az újonnan benépesült városban megindult a termelés, a céhtestületek működése, újjáéledt az egyház, és berendezkedett az uradalom, a maga gazdasági, vallási és reprezentációs célú építkezéseivel. Az uradalmi régens irányítása mellett részben megbízott, részben az uradalomnál alkalmazásban álló mérnökök, mesterek és művészek tevékenykedtek, s hozták létre az ekkor még romos vár körül a mai várost. A páratlan természeti adottságok (a gyönyörű fekvés és a kristálytiszta vízfelületek hálózata, a márványhegy kőbányái, az agyaglelőhelyek), valamint rendkívül kedvező földrajzi elhelyezkedése (Buda, Pozsony és Bécs vonalában, a Duna közelében) elősegítették azt a virágzást, amelyet a szakszerű uradalmi vezetés (Balogh Ferenc régens személyében) és a rendkívül befolyásos földesúr mecénási áldozata és reprezentációs szándéka tett tökéletessé. Az évszázad során mind a tatai, mind a tóvárosi városrész kiépült, a középkori városmagra települő utcái, terei máig ható későbarokk városképi arculatot nyertek. A malmok, magtárak, gazdasági objektumok, fogadók mellett felépültek a Tata karakterét meghatározó nagy épületek, amelyek mára a védett városkép jellegzetes műemléki elemeivé váltak: a táj adottságaihoz alkalmazkodó tatai plébániatemplom, a piaristák tanító rendjének társháza, a kapucinus templom és rendház, a Kálváriadomb emlékegyüttese, a grófi rezidencia, a század végén pedig létrejött a kor divatjának megfelelő kastélykert, a természetes vízfelület körül elrendezett, romantikus kerti építményekkel gazdagított angolkert, a kertilakkal. A főúri élet hétköznapjainak és ünnepeinek kellékeit, tárgyi emlékeit ma már szinte lehetetlen rekonstruálni. A második világháború, a hadseregek átvonulását kísérő barbár kirablás és az azt követő átrendeződés a nemkívána3