László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.

NEUMANN TIBOR: A tatai vár és urai a Jagelló-korban

kor e színes és nagyhatalmú egyéniségéről elég annyit megjegyeznünk, hogy 1515 májusában"

7 az uralkodó a lehető legbizalmasabb méltóságba emelte: ő lett a király udvarmestere, ami helyet biztosított számára az arisztokrácia soraiban. E bárói méltósága mellett korábbi tisztségeit is megőrizte és viselte egészen a mohácsi síkon 1526-ban bekövetkezett haláláig. 1515-ben Ulászló kérésére Miksa császár birodalmi bárói címet is adományozott neki. Udvari, politikai és diplomáciai elfoglaltságai miatt Komárom megyei feladatait főként alvárnagyai és familiárisai látták el. Egy 1519. évi forrás szerint rezidenciája akkoriban Komárom vára volt, de ugyanebben az évben megszerezte a lábatlani - olykor kastélynak nevezett - kőházat is, ahol gyakran tartózkodhatott. Halálát követően, a zavaros időszakban családja nem tudta megőrizni az általa kivívott tekintélyt: öccsének, Zsigmondnak 1546. évi halálával kihalt e nagy múltú család, amelynek vagyona ekkor már nagyrészt az új korszak egyik üstökösének, a Péter leányát feleségül vevő Nyári Ferencnek a hatalmát alapozta meg."" Tata történetéből tehát 28 év szorosan összefonódott a Korlátkövi családdal. Nem véletlen tehát, hogy itteni jelenlétüket egy érdekes tárgyi emlék is megörökítette. A tatai várban őrzött faragvány a Korlátköviek címerét tartotta fenn (1. kép)."" A sarkaival felfelé álló holdsarló és a fölötte látható hatágú csillag a Hontpázmány nemzetségből származó családok címereinek közös alkotóelemei. " Ezzel csaknem azonos képet mutat Korlátkövi Péter gyűrűspecsétjének a lenyomata, amely 1514. évi oklevelén látható (2. kép).

7

1 1. kép: A Korlátkövi család címerfaragványa (1498 és 1515 között) (Kuny Domokos Megyei Múzeum) 73