László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.

NEUMANN TIBOR: A tatai vár és urai a Jagelló-korban

A kutatók nem tudták eddig megválaszolni azt a kérdést, hogy Tata - és persze vele együtt Komárom — meddig maradt a herceg birtokában, illetve mikor került ismét királyi kézre. A leginkább elfogadott álláspont a Korvin életrajzát megíró Schönherr Gyula nevéhez köthető: ő az átadás időpontját 1490 végére tette.

2

0 Az általa felhasznált, eg)

7 évtizeddel később keletkezett forrásból azonban ez nem következik egyértelműen. II. Ulászló király 1501ben kibocsátott oklevele elején hosszasan sorolta a herceg érdemeit: trónra lépése után a herceg seregekkel támogatta ellenségeivel szemben, saját költségén védelmezte Jajcát és a boszniai várakat, illetve dalmát-horvát-szlavón bánként a határvárakat, ami miatt a király 107 000 forinttal maradt adósa. Ekkor következik a többek között Tatára vonatkozó rész: „Továbbá János herceg, hogy irántunk való hűségének még egyértelműbb tanújelét adja és nyilvánítsa, mint aki mindig is csak engedelmeskedni és szolgálni igyekezett bennünket, hogy e lépésével uralkodásunk elején hatalmunkat megerősíthessük és ellenségeinkkel szemben nagyobb erővel és jobban tudjunk fellépni, Pozsony, Tata és Komárom királyi várakat is - amelyeket neki 40 ezerforintban bocsátottak zálogba, s ebből az összegből neki eddig semmit sem fizettek ki, és amely várakat ő maga birtokolt - visszaadta nekünk és király utódainknak valamennyi mezővárossal, faluval és birtokkal, illetve minden tartozékkal együtt, és a fenti adósságokat igen önzetlenül elengedte, valamint a mi és az ország bármilyen tartalommal eddig részére kiállított kötelezvényeit is átadta nekünk, illetve ígérte, hogy átadjad

2

1 A szövegből az átadás pontos időpontját vonatkozóan egyáltalán nem, csak annak hozzávetőleges körülményeit illetően vonhatunk le következtetéseket. János herceg későbbi utazásainak és tartózkodási helyeinek a vizsgálata sokkal közelebb visz bennünket a megoldáshoz. 1490 szentestéjét még Komárom várában töltötte, amelyről természetesen úgy nyilatkozott, hogy a sajátja."

2 1491 februárjában, kissé megkésve, Budán keresztül seregével Egerbe vonult, hog)" részt vegyen a király oldalán a Kassát ostromló János Albert lengyel herceg, trónkövetelő elleni téli hadjáratban,

2' majd tavasszal Szlavónia felé indult, hog)' a Habsburg Miksa római király által az előző évben elfoglalt Zágrábból és környékéről kiszorítsa a német csapatokat, amit Egervári László bánnal együtt sikeresen végre is hajtott.

2

4 A Délvidékről csak novemberben tért vissza a főváros környékére: 23-án ismét „saját Komárom várában" tartózkodott, vélhetően hosszabb ideig.

2

1 Ekkor a király követei már megkötötték a híres pozsonyi békeszerződést (1491. november 7.), amelynek cikkelyei közül néhány a herceget is érintette. A szerződés által felvetett politikai kérdések megoldásával, illetve az 1492. februárban megkezdődött országgyűléssel összefüggésben a herceg áprilisig leginkább Budán tartózkodott, de január 28-án Tatán, február 13-án pedig Zsámbékon tűnt fel, amikor is a várat és mezővárost még egyaránt a sajátjainak nevezte.

2

6 Utolsó hasonló adatunk 1492 őszéről származik: a herceg újabb délvidéki útjáról hazatérő68