László János (szerk.): Annales Tataienses VI. A diplomácia válaszútján. 500 éve volt Tatán országgyűlés. Tata, 2010.
LAKATOS BÁLINT: A tatai országgyűlés és diplomáciai háttere (1508-1510)
Az 1510-es év újabb fordulatot hozott az itáliai fronton. II. Gyulát és Aragónai Ferdinándot a franciák túlzott sikerei arra késztették, hogy kilépjenek a ligából. Az aragón uralkodó ezt gyorsan meg is tette, annál is inkább, mert háborús célját - Otranto és Brindisi elfoglalását - elérte. 2' 1 A pápa viszont hosszas tárgyalásokba bocsátkozott Velencével, aminek hatására 1510 elejére őszentsége kibékült a Signoriával, február 24-én feloldotta a kiközösítés alól, és gyakorlatilag a liga ellen fordult. Márciusban háborút indított a liga tagja, (a francia szövetséges) Ferrara ellen. 2' A francia király és a császár is folytatni akarták a küzdelmet, de hadaik tényleges megindulására még májusig várni kellett. A francia erő ugyan bevetésre kész volt, Miksa viszont komoly kihívás előtt állt: az év elejére összehívott birodalmi gyűlésen még meg kellett győznie a birodalmi rendeket, hog)" következő hadjárat anyagi és katonai fedezetét előteremtsék." A császár eredetileg 1510. január 13-ára hívta össze a birodalmi gyűlést Augsburgba. Ehhez képest - főként a szász választófejedelem késlekedése miatt - csak március 3-án kezdték meg a tanácskozást. 2"' A császár 40 000 gyalogos és 10 000 lovas kiállítását kérte a birodalmi rendektől, hog)- a birodalom Velence által elfoglalt földjét visszaszerezhesse."' Megpuhításukban a francia király követe, a flandriai eredetű Louis d'Hallewin királyi tanácsos és kamarás 3 1 is közreműködött: március 29-én indulatos szónoklatot mondott a császár és a birodalmi rendek előtt. 1" A tökéletes humanista latinsággal megtartott buzdító beszéd fő gondolata az volt, hog)-Velence és a török hatalom eg)' párton van, mindkettő a kereszténység pusztulására tör. Megakadályozásukra először a zsarnok és hatalomvágyó köztársasággal kell leszámolni. Hallewin hosszasan bizonygatta, hogy a velencei „bestiák" mennyi bűnt követtek el, csalárdságukkal és ravaszságukkal mindenkit behálóztak, és majdnem minden európai hatalmat, többek között a Dalmáciát elvesztő magyar királyt is megkárosították, ráadásul Konstantinápoly 1453. évi bukása is az ő közreműködésüknek köszönhető. A rendeknek emlékezetébe próbálta idézni korábbi, Velencétől elszenvedett vereségeiket is. 3 3 A birodalmi rendeket a szónoklat nem befolyásolhatta kellőképpen, mert csak 8 000 gyalogos és 2 000 lovas kiállítását vállalták. A császár közölte, hog)' ez számára nem elegendő, mert Vicenzát, Padovát és Trevisót is szükséges visszafoglalnia, és azokban őrséget is kell hagynia. A rendek erre 300 000 rajnai forintot ajánlottak meg eg) 7 megfelelő létszámú zsoldoshad kiállítására. A császár az összeget kevésnek találta „a birodalom nagyságának és méltóságának kellő kifejtéséhez". Hosszas huzavona után végül a rendek vállalták, hog) 7 500 000 rajnai forintot fizetnek két részletben, azzal a kikötéssel, hog) 7 a visszafoglalt terület közvetlenül a birodalom alá tartozzon, és amennyiben a velenceiek méltányos békefeltételeket kínálnának, a második részletet már 33
