Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyüszi László (szerk.): Annales Tataienses V. Környezetváltozás, termelés, fogyasztás: a történeti ökológia kérdései. Tata, 2006.

Czumpf Attila - Petényi Sándor: Történeti ökológiai program a Gerecsében

Felépült már egy működő középkori fogadó, amelyhez korabeli konyha is kapcsolódik. Mindez reambulált környezetben (korabeli viselet, növényzet, állatok) valósult meg. Az alapítvány szeretné megteremteni az érdeklődők számára az itteni tartózkodás vonzó feltételeit, valamint a kirándulás lehetőségét a zöldturizmus kedvelőinek. A középkor hangulatát, „kényelmét" és ízeit lehet megtapasztalni - akár bentlakással is - a körtemplom, az udvarház és a fogadó épületeinek együttesében, amelynek „a természeti-társadalmi béke temploma és udvarháza" címet adtuk. Szellemi táplálékul a humánökológiai oktatóközpont programjai szolgálnak. A természeti-táji értékekkel harmonizáló vendégház kitűnő alkalmat kínál az időnként elemi szükségletként jelentkező lelassulásra, lecsendesedésre, és feltöltődésre. Mindezeket az a természetgazdálkodási modell foglalja keretbe, ahol a területen élő emberek közössége próbál fenntartható módon együtt élni azokkal az „útitársaikkal", akik már korábban is itt voltak... II. A BAJ-ÖREGKOVÁCS-HEGYEN FOLYÓ RÉGÉSZETI FELTÁRÁS EDDIGI EREDMÉNYEI Az agostyáni történeti ökológiai program alapjául az a Baj község határában található Öregkovács-hegyen folyó feltárás szolgál alapul, amit 1993-ban kezdett el a Kuny Domokos Múzeum. A lelőhely az egykori mezővárosok, Tata, Komárom és Neszmély falu által bezárt háromszög tatai végénél, a várostól keletre, délkeletre található, egy csaknem teljesen vízszintes felületű, 460 m-es magasságban fekvő erdővel benőtt hegyháton, ahol egy Árpád-kori körtemplom (

rotunda) és tőle mintegy száz méterre egy koraújkori nemesi udvarház kutatása folyik már tizenegy éve. A hegyhát nem a hegy tetején, hanem annál valamivel lejjebb fekszik, a Gerecse hegyvonulatai által közrefogva, viszonylagos rejtettségben és védettségben, ám ennek ellenére az itt élőknek megvolt a közeli falvak és mezővárosok könnyű és gyors elérésének lehetősége. A templomot Kovácsi falu plébániatemplomával lehet azonosítani. Bár a település pontos fekvése nem ismert, a környező falvakhoz viszonyított elhelyezkedéséről képet ad egy 1366-ban kelt oklevél, amely a szomszédos Agostyán faluval kapcsolatos birtokhatár vitára vonatkozik.

1 A leírtakból egyértelmű, hogy Kovácsi Agostyántól keletre, Tardostól pedig délre feküdt,

2 és ugyanezt az elhelyezkedést találjuk a török után is - amint az egy 173l-es tanúmeghallgatási jegyzőkönyvből kitűnik.

3 Ebben az időben Kovácsi ugyan már csak puszta, de a megkérdezett tanúk elmondásából arra lehet következtetni, hogy Tardostól délre helyezkedett el. Egy 1735. május 5-én kelt iratból pedig az is kiderül, hogy a pusztát délről Tolna falu határolta.

4 A templomot „Kovátsi puszta templom" felirattal egy 1811-ben készített térképen

5 az említett települések által közrefogott helyen jelölik, pontosan ott, ahol rátaláltunk. Még a 19. sz. végén is tudták azt, hogy hol van a rom, amiből az erdő addig még viszonylag sokat megóvhatott. 1890-ben Gyulai Rudolf írja, hogy „A baji erdőben egy úgynevezett puszta-templom alapkövei láthatók. "" Nátz József pedig 1899-ben tesz említést arról, hogy Baj határában egy 6-7 m átmérőjű, kör alakú rommaradvány található, melyet a néphagyomány elpusztult templom129