Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyüszi László (szerk.): Annales Tataienses V. Környezetváltozás, termelés, fogyasztás: a történeti ökológia kérdései. Tata, 2006.

Torma Andrea: Középkori kutak archeobotanikai leleteinek összehasonlító értékelése: adatgyűjtés és interpretáció

5./VISEGRÁDI KIRÁLYI PALOTAKERT 1993-ban Pálóczi Horváth András Visegrádon a Királyi Palotához északról csatlakozó középkori gyümölcsöskert kutatását kezdte el. 1994-ben került feltárásra a kert ENy-i területén a Zsigmond-kori gyümölcsöskert kútja. A kutat a palota átépítési munkálatai során a 15. században betemették. Betöltéséből a kút építmény-maradványai, továbbá spontán bekerült botanikai maradványok és tárgyi leletek kerültek elő. A visegrádi kút leleteit vizsgálva, az eddigiektől merőben eltérő eredményt kaptunk. Ezen a lelőhelyen a növénymaradványok túlnyomó többségét a gyomnövények teszik ki (91%), kisebb mennyiségben tartalmazza a termesztett növények és a vadon termő növények maradványait. A leletek közúl ki kell emelnünk a diót, mivel itt a csonthéj mellett a külső terméshéj maradványai is előkerültek, ami közeli fa jelenlétére utal. ÖSSZEFOGLALÁS, ÉRTÉKELÉS A vizsgált kutak összehasonlító értékelése a különböző lelőhelyek és korok gyümölcsleletei között nem húz éles határvonalat, sem a fajok, sem a gyümölcsmaradványok körében nem mutatkozik számottevő eltérés. A termesztett gyümölcsök közül a dió, szilva, cseresznye, meggy, szőlő, őszibarack, kajszi az általánosan elterjedt gyümölcsök közé tartozott. Az alma és a körte magja Szécsényben, a mandula csonthéja eddig csak a Budai Vár területén került elő. A termesztett gyümölcsökhöz sorolt füge valamennyi leletegyüttesben szerepel. A füge magyarországi fogyasztásáról a középkortól ismerünk írásos utalásokat, és e kortól jelenik meg aszmagja a régészeti leletekben is. A növény ismert égha jlati igényei és az egy gyümölcsre számított aszmagok mennyiségét figyelembe véve a bemutatott leletekről nem igazolható a helyi termesztés, feltehetően importból származott. Ki kell emelnünk a mogyoró leleteit, amelyek Szécsény kivételével valamenynyi lelőhelyről előkerültek. Az üde lomberdők szegélytársulásaiban vadon termő mogyoró egyike a leggyakrabban gyűjtögetett haszonnövényeknek. A Visegrádi Palotakert kútjában a gyümölcsmaradványok között a dió és a szőlő mellett a legnagyobb gyakoriságot mutatja. Mennyisége és méretei alapján feltehető, hogy itt termesztett alakról van szó. A kutakból előkerült gabonák a köles kivételével minden esetben szenük állapotban kerültek elő. A leletanyag faj- és mennyiségbeli eltérései a kutak használatának különbségeiből adódnak. Szécsényben a kutat hosszabb időn keresztül használták szemétgödörnek, ezt igazolja az igen nagy mennyiségű haszonnövény-maradvány, amely konyhai hulladékként került kidobásra, és az a tény is, hogy nagyobb gyakorisággal találunk gyomnövényeket a leletanyagban. A budavári kutak esetében hasonló jelenséggel állunk szemben, bár az előzőhöz képest jóval szerényebb a botani26