Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyüszi László (szerk.): Annales Tataienses V. Környezetváltozás, termelés, fogyasztás: a történeti ökológia kérdései. Tata, 2006.
Fatuska János: Elemi csapások és adózás a tatai uradalomban
1/4 rész buza vagyon...28 garason adatott." 1 3 A kétszeres régi termesztési hagyományát mutatja a tatai Burgundia malom számadása 1686-ból. Ebben az évben őröltek tiszta búzát 51 mérőt, kétszerest 180 mérőt, tönkölyt 9 mérőt és kölest 51 mérőt 1 4 A tatai uradalom falvai közül öt községben (Dunaszentmiklós, Alsógalla, Vértessomló, Kecskéd, Környe) egyáltalában nem vetettek tiszta búzát még a 19. század első felében sem, s a többi községben is elenyésző volt aránya a kétszereshez viszonyítva. 1 5 A német falvakban csak Agostyánban és Felsőgallán találkozunk búzával (Waitz), itt is jóval több azonban a máshol kizárólagos kétszeres. 16 A számadásokban ez Khorn-ként szerepel. A mag jelentésű szó a Grimm fivérek szótára szerint Németország különböző vidékein más-más gabonafajtát (búza, rozs, tönköly, árpa, zab) jelöl, aszerint, hogy azon a vidéken melynek lisztjéből készült a kenyér. 1 7 A kétszeres fent említett keverési arányából feltételezhető, hogy termesztése nem annyira a biztonságot, hanem a kenyérgabona minőségének feljavítását szolgálta. Az uradalom a vizsgált időszakban terményszolgáltatásként jobbágyaitól dézsmát szedett, azaz a kilenceden kívül bérelt tizedet (esztergomi érsekségtől, a veszprémi, ill. székesfehérvári és győri püspökségektől) is. A 17. század meglehetősen laza adózási fegyelme után az uradalmat 1727-ben megvásárló Esterházyak nehezen tudták rászorítani jobbágyaikat a megkívánt termény- és munkajáradékok megadására. Eszterházy József és Balogh Ferenc levelezésében többször esik szó a „röst életű kálomisták"-ról, s a birtokos egyik fő gazdasági elvét „az rossz Jobbagyaknak ki mustrálása és azoknak helyében jobbaknak öszve hozásá"- ban 1 8 fogalmazta meg. Ez indította el a nagyarányú telepítési tevékenységet, s jöttek létre az uradalom német falvai. Elsőként az 1729-ben Pilisvörösvárról telepített Szár, majd 1733 és 1739 között Dunaszentmiklós, Agostyán, Vértestolna, Alsó- és Felsőgalla, Vértessomló, ezt követően Tarján, mindezek a Német-Római Birodalomból származó lakosokkal, majd 1745-ben Baj, Kecskéd és Környe, melyek telepesei Moson megyéből származtak. Magyarok mellé telepítettek németeket Szomódra és Tatára is, itt külön városrészt, az ún. Neustift-et hozva létre. A Bajról 1745-ben elűzött magyarok helyébe hozott németekkel kötött telepítési szerződésében Esterházy részletesen kifejti indokait: „Wiir Graff Joseph Eszterházy ...Geben hiermit jedermänniglich kund und zu wissen daß, nachdeme wir auß sonderbarer gifte, undt gnad Gottes die Herrschafft Totis und die darzur gehörige öfter und Dorffschafften erblich erworben, wegen dessen darvon eben bezahlter brayß wie auch auß Landts Fürstl: gnaden und getheilten Dignitäten halber merkh würdige schulden zu machen gezwungen worden seynd, diese nun abzulehnen Wür nichts an mühe und arbeith einwinden lassen, auch nicht nur allein allmöglichen Fleiß angewendet, sondern die Würtschafft zur vermehren, und zu verbessern auch viele Tausend gülden angewendet, nichts desto weniger aller dieser angewehnten mühe, und ai'beith nebst besagten Unkosten haben wür dannoch wenig Nutzen erschöpfen können sondern viellmehr in ab nahm fast fallen müssen Haubsächl: deren schon alten eingewurzelten nachlässigkeiten und faulheit unserer unterthanen halber : daß Wir zu einen gebührenten, und gerechten Nutzen nicht haben gelangen mögen darumben dann a Iß auch dergleichen unerträglichen Unachtsamkeit, faulheit und ungewohnte arbeith, dem gemeind Weeßen Höchst empfindlichen nachteill verursachen: diese dann beyderseith 113
