Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Kemecsi Lajos: Hagyatéki leltárak Tatáról, a 19. század elejéről

Az elmúlt évtizedben az inventárium-kutatás irányai részben módosultak. A mezővárosi tárgyi kultúra kutatása mellett a városi polgárság viszonyait is feltárni igyekvő kutatás indult az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékén. A hagyatéki leltárak értékeire felfigyelt az elmúlt években egyre inkább felélénkülő mikrotörténeti irányzat is. Több ilyen jellegű vizsgálat egyetlen hagyaték iratanyagának feldolgozására épül. Az így született tanulmányok megkísérlik rekonstruálni egy-egy személy környezetét, mindennapjainak világát.

8 Az inventáriumok kutatása szoros kapcsolatban áll a múzeumi gyűjteményeket feltáró kutatásokkal, segítségükkel a raktárakban őrzött néma tárgyak vizsgálata eredményesebbé válhat.

9 Mindazonáltal a legrészletesebb levéltári forrásokon alapuló vizsgálat sem lehet alkalmas a jelenkutatáshoz hasonló pontossággal a valóság visszaadására, azonban a hagyatéki leltárakat használó kutatók számára is rendkívül értékesek és iránymutatóak a Fél Edit, Hofer Tamás vagy Juhász Antal és más kutatók által végzett és publikált jelenkutatások.

10 A leltárak segítségével a múzeumokban felhalmozott reprezentatív műtárgygyűjtemények alapján kidolgozott stílusvizsgálatok pontosabb képet mutathatnak.

11 A hagyatéki leltárakat felhasználó kutatók minden esetben utalnak a leltárak megbízhatóságának kérdésére.

12 A hagyatéki és vagyonleltárak soha nem teljesek. A hiányzó tárgyak vagy tárgycsoportok nagy mennyiségű leltáron végzett kvantitatív elemzéssel kimutathatóak és megfelelő módszerek alkalmazásával az így jelentkező bizonytalanságok kiküszöbölhetőek. A régebbi, 18. századi leltárakból szegényesebb tárgyi ellátottság állapítható meg, azonban a korszak elején készült leltárakra országosan jellemző, hogy az összeírás sokkal esetlegesebb volt a későbbi időszakhoz viszonyítva. Az egyes esetekben hiányosnak tűnő leltárak között akadnak olyanok, amelyek egyegy özvegy, idős, szegény ember furcsa összetételű és különösen kevés darabból álló tárgyi környezetét rögzítették. A kiválasztott korszakra vonatkozó leltárak segítségével kimutatható, hogy a háztartásokban megtalálható tárgyak száma között óriási különbségek vannak.

13 Szerepel olyan leltár is a Néprajzi Múzeum inventárium-gyűjteményében, amelyben több mint félezer tárgy van felsorolva, míg 20-30 tárgy is alkothatott teljes hagyatékot. Természetesen ilyen sajátos leltárak találhatóak a tatai és tóvárosi inventáriumok között is. Két példával érzékeltethető az ilyen extrém összetételű - és méretű - leltárak sokszínűsége. Alig néhány ruhadarab maradt fenn a Tatán váratlanul, betegségben, 1822-ben elhunyt fiatal cselédlány, Batzkó Erzsébet ládájában, amit szállásadójának költségei miatt bocsátottak licitációra. A távolabbi faluból származó, rokonok és ismerősök nélkül a városba került cseléd hagyatékából nem következtethetünk a korosztályába tartozó lányok általános viseletére sem.

14 Szintén sajátos leltár készült, az uradalomhoz tartozó, a két mezővároshoz szorosan kapcsolódó Váraljáról, adósságai elől 1839-ben elszökött könyvkötő helyben maradt szerszámairól, ruhadarabjairól.

15 A leltárakban szereplő iparosok között írásos adatokban országos szinten is ritkán fennmaradt mesterség eszközkészletéről, illetve az azt folytatók életkörülményeiről, a megmaradt irat alapján csak szegényes és hiányos kép alakítható ki. A rövid, hiányos leltárak a kvantitatív vizsgálat céljainak kevésbé felelnek meg, ezzel szemben további levéltári források segítségével rendkívül értékesek lehetnek a kvalitatív elemzések számára. 84