Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Kiss Vendel: Adatok Tata szabadságharc alatti történetéhez

Az új megyei testület egyik első és legfontosabb feladata volt a törvény szerint felállítani rendelt nemzetőrség megszervezése, a nemzetőri szolgálatra kötelezettek összeírása. A tatai nemzetőrség története a város 1848/49-es történetének legjobban feldolgozott része, de még ezen témán belül is kerültek elő új adatok az utóbbi időben. Elsőbben is a megyei jegyzőkönyvből meghatározható a tatai járásban nemzetőri összeírást végző személyek neve, akik - összehasonlítva a névsort más tatai vonatozású névsorokkal - szinte majdnem mind tatai és tóvárosi lakosok voltak.

7 A korábbi feldolgozásokból tudjuk, hogy a város nemzetőrsége három századból állt, élén Esterházy Pál gróffal, mintegy 600 főt számlált, és ismert volt pár nemzetőri tiszt neve is. Az Országos Nemzetőri Haditanács iratanyagában talált adatok némileg pontosítják és kiegészítik eddigi ismereteinket. A megyei bizottmány 1848. június 30-i ülésén tárgyalt a megyei nemzetőrség szervezésének állapotáról, létszámáról, szervezeti beosztásáról, s fegyverzetéről.

8 A bizottmány gr. Esterházy Pál nemzetőr őrnagy, a megyei nemzetőrség parancsnoka (nem a tata-tóvárosi!) jelentése alapján tárgyalt az ügyről. Komárom megyének ekkor 9070 nemzetőre volt 20 századba szervezve, s a századok a járások szerint voltak csoportosítva. A tatai járásban 7 század nemzetőr volt 2915 fővel, melyből Tata-Tóvároson volt 3 század összesen 850 nemzetőrrel! Esterházy jelentésének más, a tatai nemzetőrségre vonatkozó megállapításai is voltak. A nemzetőrök fegyverzettel való ellátottsága (hasonlóan az országos helyzethez) nem volt megfelelő, de számosan közülük saját költségen is hajlandóak voltak a szükséges fegyvereket beszerezni, csak a szegényebb sorsú nemzetőrök felfegyverzéséhez igényeltek állami segítséget. Az egyik tatai századparancsnok, Huszár Ferenc jelentésében arról is tájékoztatta a megyei bizottmányt, hogy két név szerint nem említett tatai vaskereskedő vállalta - ágyazat nélkül - a szükséges fegyverek beszerzését. Sajnos ezen ajánlat további alakulásáról nincs adatunk. Esterházy oktatók küldését is kérte a minisztériumtól Tatára, „hol különben is nagy a lelkesültség", századonként kettőt, miután a jelentés idején csak egy nyugalmazott katonatiszt (Bömches Eduárd) végezte a nemzetőrök kiképzését. Ismerjük az Országos Nemzetőri Haditanács válaszát is Esterházy kérésére. A központi fegyverkészleteket már kiosztották, s ezért Tata kérését „a legjobb akarat mellett is nem teljesíthetvén" elutasították.

9 A kért kiképzők ügyében azonban intézkedést ígértek, s legalább egy kiképző esetében írásos nyoma is maradt ennek.

10 Végezetül Batthyány Lajos miniszterelnök egy levele arról tanúskodik, hogy a katonai készletekből egy kisebb tétel mégis a tatai nemzetőrök kezébe került, e szerint a komáromi vár raktáraiból a tataiak 75 darab puskát kaptak.

11 Némileg gazdagodott a kép a tatai nemzetőrök szolgálatát illetőleg is. Hamary Dániel és Szinnyei József munkái nyomán a korábbi feldolgozások megemlítik, hogy Komárom biztosításában a gr. Esterházy által vezetett tatai önkéntes nemzetőrök is szerepet kaptak.

12 Az említett alakulat azonban nem Tata rendes nemzetőrsége volt, hanem a tatai és a gesztesi járásokban szeptember elején Jellacich ellen miniszteri rendeletre felállított önkéntes alakulat, melyben persze szolgáltak tataiak is. Ezt az alakulatot a későbbiekben, októberben Kossuth magával viszi a magyar seregek Lajta 63