Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
Szatmári Sarolta: Tata a magyarországi érett középkor településhálózatában
A 70-es évek elején áttörést jelentett szemléletében és eredményeiben Kubinyi András két tanulmánya." Bácskai Vera 2002-ben megjelent könyvében a kutatás számára rendkívül fontos szempontokat sorakoztatott fel. 12 Az egyik legfontosabb az, hogy városainkat nem szabad a középkori Nyugat-Európa nagyságrendjéhez mérni. Az alacsony népsűrűség miatt településeink az utazók és történetírók számára falunak tűnnek. Szinte minden várostörténeti munka idézi egy francia dominikánus szerzetes „Descriptio Europae Orientalis" c. művét, mely szerint „ Van azonban ebben az országban sok kisebb város, vár és kastély, meg számtalan falu, de ennek ellenére a királyság nagysága miatt, valósággal üresnek látszik"} 2, A települések egy része - az agrár jelleg miatt - falvakra emlékeztetett. Eberhard Windecke, Ambrogio Traversari leírásaikban Tatát falunak nevezik. 14 Bonfini a vár magasztalása mellett így ír a tatai településről: „Mindkét oldalnál egy elég szép falu és templom fekszik'? 5 A következő, az oklevelekben levő latin elnevezések, a „civitas vagy oppidum" különbségének kérdése. A magyar elnevezést a „váras"-ból eredeztetik, e szerint a várral rendelkező település lenne csak város. A „civitas" fallal körülvett város, az oppidum mezőváros. A mezővárosokat, korábban nem is tekintették igazi városnak. A mezőváros a fallal körülvett várossal szemben nyitottat jelent, bár az is igaz, hogy ezeken a településeken a fő foglalkozás a mezőgazdaság volt. Tata elnevezései a források alapján a következőképpen alakultak. 16 1357 -villa (falu) 1387 - cives et hospites (polgárok és vendégek) 1388. -civitas (város) 1415. - in opido Tatha 1419. - opido Tata 1459. - oppidum 1490.- civitas Amint látható, Tata elnevezésében mindkét variáció előfordul, a civitas előfordulása azonban megerősíti a városi funkciók meglétét. A sorozatból tehát megállapítható, hogy 1357-87 között kaphatott Tata mezővárosi jogokat. Az 1490-es oklevélen megmaradt városi pecséten azonban a címer is látható, „Sigillum civitatis de Tkata'! 17 Ebből az is kiolvasható, hogy kitől kaphatta a városi kiváltságokat és a címert. A címer, jobbfelén pólyás, 3 Anjou liliommal, baloldalán kettős kereszttel. Jellegzetes Anjou címer. A pólya az Árpád házat, a liliomok az Anjoukat - a kettős kereszt a királyi méltóságot jelképezik. 18 Szerkezetében, formájában Kassa város címerére emlékeztet. Nincs tehát privilegiális levél (a mezővárosok esetében nagyon ritka is volt), a funkciók közül azonban a szakrális, védelmi, a piaci, kereskedelmi egyaránt megvolt. Szakrális szempontból a település kifejezetten fontos szerepet játszott. 11. századi, Szent Péternek szentelt bencés kolostor Pannonhalmával közös birtokon osztozott. 19 A 13. század elejére már két Tata nevű falu van, amelynek minden ügyét az apátság szerzetesei foglaltak írásba és pecsétjükkel hitelesítettek. 20 A hiteleshelyek fontos 34
