Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
Körmendi Géza: Tata-Tóváros, mint kedvelt fürdő- és üdülőhely (1773–1939)
A két község elöljárósága 1905-ben kérte a gróftól, hogy engedje meg a Nagytóban a fürdést. Esterházy II. Ferenc csak felesége, Lobkovitz Anna Berta hercegnő közbenjárására engedélyezte, s az uradalom Tóváros legszebb partszakaszán jelölte ki a tóparti strandot. A Tata-Tóvárosra látogatók közül a fenyves erdő szélén sokan fürödtek az ingyenes strandon a kb. száz méterig lábolható 25 C° fokos Nagy-tó vizében. 20 A Tóvároson élő gyerekek az angolkertből lefolyó patakoknál a deszkametszőnél, és a Tívold köznél zsilippel felduzzasztott részen klottgatyában élvezték a tiszta vizet. 21 A legtöbb forrás Tatán a Komáromi utca házainak kertjében tört fel (pl. Gimesiék, Dávidháziék, Pesty ezredesek). A két legnagyobb forrás özv. Bodrogi Mihályné (Komáromi u. 16.) és a Forrási Nagy Istvánék (Komáromi u. 18.) kertjében kisebb tóvá szélesedett. Innen származik a Forrási Nagyék megkülönböztető nevük. A tulajdonosok 1908-ban megnyitották „csak hölgyeknek" a „gyógyfürdőt" A források 1961-ben elapadtak. Helyüket betemették és az 1982-ben átadott Május 1. út épült meg felettük. 22 Az Eötvös utca végén lakó fiúk, más néven Csurgó-föliek az ún. „kékkő" kib á ny ászás után feltörő talajvizet összegyűjtő Bánya-tóba ugráltak fejest a magas szikláról. Az 1970es évekre a bányát betemették, feltöltötték, majd házsort építettek a területen. 23 A KIRÁNDULÓK 1930-TÓL FELFEDEZIK A KÉT KÖZSÉG TERMÉSZETI SZÉPSÉGEIT IS Az utcák szépítésére, csinosítására Tóváros 1927-ben megalakította a Park Társaságot és a Városfejlesztő Bizottságot. 24 Az idegenforgalom fellendítése érdekében egyre sürgetőbbé vált, hogy a TataTóvárosra látogatók megtekinthessék az angolkertet. Az elöljáróság kérésére 1930-ban a gróf engedélyével tavasztól őszig, szombaton és vasárnap 40 fillér belépődíj ellenében a nagyközönség előtt megnyitották az angolkertet. 25 Még ebben az évben a Városfejlesztő Bizottság határozatot hozott az idegenforgalmi propaganda megindítására. 26 A két községről szóló részletes ismertetésekre egyre több budapesti és Komárom megyei iskola hozta el tanulóit Tatára. A MÁV 1932től Budapestről induló - május 15-től június 15-ig vasárnaponként -, ún. filléres gyorsvonataival sokan keresték fel Tatát és Tóvárost. 27 Az egy napos kirándulás során a vonat Tóvároskerten állt meg, ahol kiszálltak a víkendezők. Idegenvezetővel megnézték az angolkertet, a Kristály uszodában megfürödtek, és a kioszkban elfogyasztották az ebédjüket. Délután a Nagy-tó, a vár, a római katolikus nagytemplom, a Kapucinus templom és környéke megtekintése után a Vasút utcán kisétáltak a nagyállomásra. Késő délután az ott várakozó különvonatra szálltak fel, majd visszautaztak a fővárosba. 1930-ban felvetődött a gondolat, hogy Tatát és Tóvárost a kormányzattal üdülőhellyé nyilváníttassa a képviselő-testület. 28 Megalakult a „Tóvárosi üdülőhelyi Bizottság", melynek hatósági fürdőbiztosának Reviczky István járási főszolgabírót választották meg. A bizottság évente állapította meg az üdülőhelyi díjakat. A fürdőévadban - május 15-től szeptember 15-ig - 1935-ben a három napot meghaladó idő eltöltése esetén a Tóvároson tartózkodók napi 10 fillér üdülőhelyi díjat fizettek. Mentesítették azonban üdülőhelyi díj fizetése alól a családban élő öt éven aluli gyermekeket, a táborozó cserkészeket, leventéket. A díjnak csak a felét kellett fizetniük a közalkalmazottaknak és családtagjaiknak. 29 236
