Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Ifj. Gyüszi László: Tata az ország-leírások és útikönyvek tükrében

„E kis könyv terjedelme és czélja nem engedi meg, hogy Tata-Tóváros múltjának történetével bővebben foglalkozzunk. E műben Tata-Tóvárosról csak mint kiránduló helyről akarunk szólni; ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy e város és vidékének szépsége már a régibb időkben is ismert s e miatt látogatott volt. Részint a történet, részint a monda és hagyomány szólnak arról, hogy egyik-másik királyaink s főuraink közül szívesen időztek Tatában. ... Tata-Tóváros mezőváros (ez utóbbi külön községet képez) mintegy 12,000 lakóval bir, kik jobbára iparosok. Komárommegyében, Komáromtól vagy két mérföldnyi távolságban fekszik, gyönyörű regényes vidéken, a Vértes hegyláncz oldalán s minthogy környékén kies szőlőhegyek és erdők, több halastó, melegforrások és fürdők, szép szántóföldek és rétek s gazdag gyümölcsösök találtatnak, nemcsak népélete és forgalma élénk, hanem az itteni tartózkodás is felette kellemetes. "

38 A következő oldalakon a szerző bemutatja a tavakat, a nagy tó partját, ahonnan „minden száz lépésnél uj, meg uj, szebbnél szebb képek tárulnak szemeink elé s töltik el gyönyörrel a szemlélődő lelkét. A hajnal pirja, a dél fénye, az est szürkülete, a hold bágyadt világa mind más meg más színnel öntik el a vidéket s emelik báját. Találhat itt az ember érdekes alakzatú romokat s sziklacsoportozatokat, beárnyékolva lombos fáktól; vizi tájakat, mely a festő vásznára érdemesek; üde, csendes, csupán a dalos madaraktól fölvert lombfödte helyeket, melyek hangulata a költőt szólaltatja meg. "

39 E kis hangulatkeltő bevezető után a könyv végigvezeti a látogatót a városon a megérkezéstől (Tata-Tóvároskert megállóhelytől) az Angolkerten át a Nagy tó partjára - külön fejezetet szánva a Várnak, az Eszterházy kastélynak, az Allée-nak, a piaristák házának. Külön kis fejezetben ír a városról, a vendéglőkről és fürdőkről. Az utolsó fejezet - hasonlatosan a modern útikönyvekhez - a vidék látnivalóit fogalja össze. Érdemes kézbe venni a ma idelátogatóknak is e könyvet, hiszen sok minden megváltozott azóta, történetileg azonban eligazít, és felfedi a 19. századvégi Tata és Tóváros értékeit. Időben és a kiadványok sorában most egy nagyobbat ugrunk. A 20. század első felében keletkezett kiadványok már sokkal könnyebben elérhetők akár magángyűjteményekben, akár a múzeum, vagy a könyvtár helytörténeti gyűjteményében. Tata az 1920-as évek vége felé, de leginkább az 1930-as években felkapott kiránduló- és üdülőhely lett. Ez magával hozta azt is, hogy egymás után készültek el a különböző városkalauzok. Egyes könyvek csak a várossal, más kiadványok a városkörnyékkel, a nagyobb földrajzi egység leírásával foglalkoztak, h Magyarországi útikalauzok sorozatban Polgárdy Géza két könyvében is foglalkozik városunkkal. Az egyik tulajdonképpen a Vértes hegység kalauza, a másik ennek egy része: Tatatóváros és környéke kalauza.

40 De a kiadás évszámát tekintve ezeket a kis füzeteket megelőzte egy másik sorozat, amely a Budapest székesfőváros iskolai kirándulóvonatok útvonalát ajánlotta az olvasók figyelmébe.

41 Egy rövid útvonal-bemutatás után érkezik a kiránduló Tata-Tóvárosra. A rövid, pár soros földrajzi és népességi adatok után a következőket olvashatjuk városunkkal kapcsolatban: „A Dunántúl egyik legkisebb pontján, ahol a Vértes és a Gerecse utolsó dombhullámai találkoznak a Kis-Alföld síkságával, a 340 hektár terjedelmű Öregtó északi partján fekszik a két összeépült nagyközség, Tata és Tóváros. A zöld keretben csillogó tó, az Angol kert a 11 hektáros Cseke-tóval, a tavaknak és hévizeknek a várost keresztül-kasul szelő lefolyásai, a Cseke-folyó, a 223