Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Ifj. Gyüszi László: Tata az ország-leírások és útikönyvek tükrében

kiváló földrajztudós, a pesti tudományegyetemen a magyar nyelv- és irodalom profeszszora, hasonló elképzelésekkel kezdte el munkáját, mint Bél Mátyás. „Bízzál Istenben, s nem hagy el! Vajmi kevesen reményiették a Hazában, hogy ez a munka szerentsésen elfogna végződni; és ímé Isten segedelmével nem tsak elvégződött, hanem Világ eleibe is botsáttatott. Nem vethetik immár fájdalmas alatsonyítással szemünkre: hogy mi Magyarok Hazánkat nem esmérhettyük, hogy tudnánk tehát vagyonnyainkat hasznát venni?" 17 — írta a könyv Élőbeszédében Vályi András, köszönetet mondva a vármegyék tudósításait elkészítőknek. Külön-külön mond köszönetet és ajánlja az elkészült köteteket Batthyány Józsefnek, Magyarország prímásának, és gróf Széchényi Ferencnek. Vályi András munkája nem olyan nagy terjedelmű, mint Bél Mátyás kézirata és a kiadott kötetek. A szerző ténylegesen csak rövid leírásokra, ismertetésekre szorítkozik, hogy azért mégis csak „ismerjük vagyonainkat". Vályi munkájában nem törekedett, nem is törekedhetett részletesebb, kimerítőbb, szemléletesebb leírásokra. A helységek felsorolását, vármegyénként a földrajzi, a természeti adottságok leírását végezte el. A lakosság, a vallás, a nemzetiségek, a mezőgazdaság, a földbirtokviszonyok ismertetésére törekedett. Nagyobb városoknál részletes, de nem tudományos megalapozottságú településtörténetet is leírt. Adatainak nagy része a Helytartótanácstól származott. Nézzük, mit ír városunkról: „Tata. Jeles mezőváros Komárom Várm. Földes Ura Gróf Eszterházy Uraság, a kinek Várával' ékesít te tik, lakosai katolikusok, és másfélék. A Piaristáknak jeles Klastromjok van itten, tavai többek, Sz. Ivánnál márvány kőbányájuk is van; számos mesteremberek. És Tsapók lakják; hajdan híresebb vala, legelője elég van, réttye alkalmatos, s fél napi járó földet foglal, erdők között; szőleje középszerű borokat teremnek. " 18 Addig, amíg Bél városunk egy másik részéről, a jelenlegi Tóvárosról is ír, hivatkozásokat közöl, addig Vályi a harmadik településrészt veszi lajstromba: „Várallya: Szabad puszta Komárom Várm. Földes Ura Gr. Eszterházy Uraság."

19 Váraljának ma egy utca viseli nevét. A 18. századi leírások, ország-ismertetések után nézzük, hogy a városunkba látogatók miként látták a települést. Az egyik legismertebb leírás, amely személyes tapasztalat alapján készült, a 19. század elejéről való. A magyar költészet egyik legjelesebb alakja járt városunkban, igaz, az első „találkozás" egy baleset következménye volt. Értelemszerűen ekkor még csak a sérülés ellátásról írt a szenvedő fél, a városról keveset. Kazinczy Ferenc (1759-1831) Pályám emlékezete című munkájában számol be látogatásának céljáról, majd balesetéről. (Talán megbocsátható, ha ezt a részt szép nyelvezete és leírása miatt részletesen ismertetem.) „MDCCCIII. 13. Neszmély körül virradék fel május 21-dikén, s szekerembe két feketét foga a postakocsis. Tatát akarám látni, méltán elhíresedett kertje miatt. Vízis partiái gyönyörűek, s forrásai gazdagon bugyogtatják buborékjaikat. Talán szűkek gyeppiaczai. Három órát tölték a kertben vezető nélkül, azalatt inasom magát, a postacselédet és a két fekete sárkányt jól tartá, de inas, kocsis józanon várának. Alig zára be inasom szekerem ajtaját s a két ló elragadá szekeremet, végig repüle velem az egyenes utczájú városon, s midőn minden 211