Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
G. Miklós Márta: Adatok a tati céhek vallási szokásaihoz
„...Quarto Ché Zászlóidnak csináltatássára és az Articulussok confirmátioiára tett költségben vala mint a ' Catholikussok ugy Luthoránussok és kalvinistakis egyaránt concurrálni és contribuálni tartoznak...'*'* Erről a korábbi zászlóról nincsenek korabeli adataink, de az 1827-es zászló készítéséről szóló bejegyzésnél a következő szerepel: az újólag készített zászló költségeid Az 1827-es zászló meglehetősen rossz állapotú, és az ábrázolások is néhány esetben rosszul értelmezhetők. Ezt a feladatot könnyíti meg az 1912-ben készült zászló. A két zászló összehasonlításakor az derült ki, hogy minden festett ábrázolás megegyezik. Mindkét zászló főképe az egyik oldalon a Transzfiguráció, azaz Krisztus színeváltozása, a másik oldalon pedig az Immaculata. A kisebb képek között találhatunk Keresztelő Szent János és Patrona Hungáriáé ábrázolást. Megjelenik az ábrázolások között a csizma, mint a csizmadiacéh jelvénye és Tata város címere. Lényegesen érdekesebbek az 1912. évi zászlón található évszámok, amelyek mindegyike a céh életének egy-egy fontos momentumára utal. Az első évszám 1743: a céh történetének eme dátumára vonatkozóan nem rendelkezünk írásos forrásokkal, viszont ekkor készült egy aranyozott ezüst céhserleg is, 57 tehát mindenképpen meghatározó ez az év a céh életében, talán ekkor készülhetett az első zászló. A következő évszám 1827, amely az új céhzászló elkészülésére utal; 1872 - a céhek megszűnésének az éve; 1912 - az ipartestületi zászló elkészülése. A csizmadiacéh ránk maradt céhkönyve is tudósít bennünket az 1827-ben készült zászlóról. Nevezetesen: az „1821dik Esztendőben Junius lOdikén Böcsületes Csizmadia Czéhbeli Urak ujj Zászlót csináltattak"™ A jegyzőkönyv felsorolja a céhzászlót elkészíttető 101 mester nevét, valamint a készíttetés költségeit. 59 A zászló, a kor viszonyait számítva meglehetősen sokba került, 726 Ft 45 krajcárt fizettek érte. 60 A legjelentősebb tételt a szabónak, a piktornak és az aranyért kifizetett összeg jelentette. A költségek felsorolása alapján valamelyest rekonstruálni lehet a zászlószentelés ceremóniáját is. A zászlót virággal s pántlikával feldíszítették. Az ünnepélyes felszentelésre muzsikusok és az egyházfi közreműködésével a plébániatemplomban került sor. A papnak a szertartásért 5 Ft-ot fizettek. A zászlóavatás reggelén közös „fölöstökömre" került sor, ahol kenyeret, húst és hozzá 11 icce bort fogyasztottak. A zászlószentelés szokásai az évtizedek folyamán nem sokat változtak, bizonyítja ezt a TATA-TÓVÁROSI HÍRADÓ 1912. júniusi híradása, amelyben tudósítanak a csizmadiaszakosztály új zászlójának felszenteléséről. 61 A tatai római katolikus Nagytemplomba történő bevonulás után 9 órakor ünnepélyes nagymisét tartottak, ezután a templom előtt felállított sátorban került sor a zászló felszentelésére. A zászlószegek beverése után a zászlót elhelyezték a templomban. Az ünnepélyes ceremónia este fél kilenckor táncmulatsággal zárult, ahol egyebek között bemutatásra került Szigligeti Ede: „Kétpisztoly" című színműve is. A két zászló összevetéséből mindenképpen kitűnik a jogfolytonosság vállalása, valamint a hagyományőrzés szándéka az ipartestületek részéről. A tatai szűcsök céhzászlója Bár a tatai szűcsök által alapított céh az egyik legkorábbi a város történetében, 1644-ből 62 származik a pecsétjük, mégis kevés adattal és tárggyal rendelkezünk a céh 181
