Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.
G. Miklós Márta: Adatok a tati céhek vallási szokásaihoz
A korábbi időszakokban tulajdonosai sűrűn váltogatták egymást. A Krapff családtól vásárolta meg gróf Eszterházy József országbíró (1682-1748) az uradalmat. Az ő irányításával indult meg az 1730-40-es évektől a szlovákok és a németek betelepítése, akiknek jelentős része ipari tevékenységet folytatott. A század közepétől tudomásunk van önálló, német mestereket foglalkoztató, valamint vegyes nemzetiségi összetételű céhek működéséről. Ebben az időszakban indult meg Tata gazdaságának dinamikus fejlődése. Egy 1766ban készült körlevél a következő foglalkozású mesterek tevékenységéről tudósít: szabó, csapó, csizmadia, takács, bognár, fazekas, varga, mészáros, molnár, szűcs, harisnyás, mézespogácsás, gombkötő, szíjártó, német varga, magyar süveges, kalapos, kovács, lakatos, borbély, nyerges, kötélverő, ács, kőmíves, pék, német és magyar asztalos, posztós és nyíró, tímár, ruhafestő, fehér tímár, pintér, üveges szappanyos, kőfaragó, esztergályos, serfőző. 17 Nedeczky István, Komárom vármegyei főszolgabíró körlevelét az imént felsorolt mesterségeket űző céhmestereknek címezte. Egy korábbi tanulmányunkban addig feltárt forrásaink alapján, a következő céheket vettük számba: csapó, csizmadia, fazekas, gombkötő, kovács, mészáros, molnár, szabó, szűcs, takács, varga. 18 TATA VALLÁSI MEGOSZLÁSA A 18. SZÁZADBAN A céhek a gazdasági tevékenység szabályozása mellett erős befolyást gyakoroltak az iparűzők - az inasok és céhmesterek - vallási szokásaira. A 18. század első éveiben készült összeírás feltüntette az iparosok vallási hovatartozását is. Ebből megállapítható, hogy az ekkor Tatán tevékenykedő hetven mester mintegy 77%-a a lutheránus vagy a kálvinista vallás híve. 19 A rekatolizáció erőszakos, államilag támogatott eszközei közt tarthatjuk számon a céharticulusoknak a katolikus vallás gyakorlására felszólító rendelkezéseit, amelyek a 17-18. század fordulóján már majdnem minden céh szabályaiban szerepeltek. A tatai molnárcéh 1716. évi articulusaiban a következők állnak: „Mivel mindennek előtte Istennek ő Szent Felségének dicsére tit, minden keresztény Embernek megh kell adni. Annak okáért ezen betsülletes Molnár Céhben való Mester Emberek, Legények és Inasok tartozzanak szokot üdöben Isteni Szolgálatokban jelen lenni, és azon kívül Romai Catholica Anya Szent egyháznak Szükségére ezen Céh tartozik minden esztendőben hat font viaszszat az egyház Fiának kezébe adni...". 20 A 18. század elején azonban még bizonyos fokú vallási türelem is tapasztalható. Egy 1716-ban, a csizmadiacéhhez címzett levélben olvashatjuk: „...Primo Az Luthoránus es Calvinista vallásson lévő külsső mester embert nem lészen szabad ezen Chebe be venni hanem egyedül az Romai Catholica religion valókat. Az kik most actu Luthoránus és Calvinista mester emberek vanak azok az Chehben megh maradnak és az eő Fiokis ezen Chéhbe magokat be adnny szabadok lesznek. Secundo Ché Mester es Atya Mester mindenkor Catholica Religion való fog lenni, hanem az Ché ládájának két kulcsa fogh lenni egyik Ché mesternél alanni[?] az mássik kulcs pedigh Luthoránus vagy Calvinista Mesternél, melyet kulcsos mesternek fognak nevezni. Tertio Mitt hogy az Chebeli Mester emberek Articulus szerint minden esztendőbe négy 182
