Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász szoborművei a tati Esterházy-uradalom területén

attikasáv felett mindegyiken fejezetes falpillérek fognak közre egy-egy ablakot. Copf jellegű sisak emelkedik az órapárkány fölött. A főhomlokzat összképét erőteljesen meghatározó párkányok átfutnak az oldalfalakra, a főpárkány körbeöleli az egész épülettestet. Kettős lizénák bontják mezőkre az oldalhomlokzat falfelületét, melyet boltmezőnként egy-egy ablak tör át. Az egységes térhatású templombelső feltűnően egyszerű. A bejárati rész fölött emelkedő orgonakarzatot a főhajó követi, mely a mellékoltárok fülkéivel bővül, kétszakaszos boltozata csehsüvegekkel fedett, az egyszakaszos, hasonló fedésű szentélyrész keskenyebb, balra a sekrestye, jobbra egy kis kápolna helyezkedik el. Kompozitfejezetes falpilléreken fut körbe az egyszerű, háromrészes párkány, ugyanilyen egyszerűek, tiszta vonalúak a félkörös hevederívek. A főoltár felépítésében is hasonló letisztultság mutatkozik meg (XIII. tábla); architektonikus felépítményét Grossmann József tervezte, kivitelezését Gött Antal fejezte be, szobrászati dísze Schwaiger Antal műve 1786-ból. A vörösmárványból faragott oltár talapzati részén kétoldalt két-két hengeres testű, korinthoszi fejezettel díszített oszlop emelkedik, melyek az épület belső falain körbefutó párkány vonalának szintjéhez illeszkedő, ahhoz hasonló tagolású, ívelt párkányt tartanak. Ezen helyezkedik el az oromzati dísz (XIV. tábla 4.), melynek felirata: COPIOSA APUD EUM REDEMPTIO. E felirat két oldalán egy-egy fából készült, fehérre festett, könnyed testtartású, kitárt szárnyú angyalalak ül, mindkettő mellett a széleken egy-egy füzérdíszes váza helyezkedik cl. Legfölül középen egy keskeny párkányrész fölött fából faragott felhők közötti Istenszem látható, a belőle áradó fénysugarak áttörik a felhőket. Az oltár központi része a retabló kosárívébe foglalt feszület, mely kőhalmon áll - ugyanúgy, mint a Kálváriaszoborcsoport keresztjei -, az egyszerű, teljes középső felületet kitöltő kereszten függ Krisztus fából faragott, fehérre festett alakja (XIV. tábla 1-3.). Akosárív fölé pálmaágak borulnak, középen koszorú látható. Esterházy Ferenc gróf döntése alapján a főoltárra nem Szent Márton képét helyezték, mint ahogy azt eredetileg tervezték, valószínűleg azért, mert ekkortájt szűnt meg a várkápolna, mely a Szent Kereszt védnöksége alatt állt." A főoltár kivitelezése 1785 elején még kezdeti stádiumban állhatott, erre utal egy 1785 január 31-én Tatán kelt, Bezerédy prefektus által aláírt, az évi építkezésekre vonatkozó uradalmi előjegyzés, melyben 1.500 forint költségelőirányzat mellett kijelölik a tatai plébániatemplom főoltárának kőtörői, kőfaragói, szobrászi és kőműves munkáit, megjegyezve, hogy az oltár márványozásával egyelőre nem foglalkoznak.

100 Ugyanebben az évben később már komoly kőművesmunka folyhatott, mivel Winter kőművesnek a plébániatemplom főoltárán végzett munkájáért 264 forintot fizettek ki.

101 1787 nyarán pedig már befejező fázisba érkezhettek az oltárépítési munkálatok; július 12-én kőműveseket fizettek ki a tatai plébániatemplomban végzett munkájukért, a régi oltár lebontásáért,

102 mely minden valószínűség szerint egy ideiglenesen felállított oltár volt, s abban az időszakban miséztek előtte, mikor erre már alkalmas volt a templomépület, bár az építkezés még nem fejeződött be. A főoltár felépítésében és színezésében is visszafogott, nemesen egyszerű elemekből áll, ennek köszönhető monumentális hatása. Nem beszélve arról, hogy tervezője 108