Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

P. Tóth Enikő: Schwaiger Antal szobrász szoborművei a tati Esterházy-uradalom területén

stációkat; nem tudni, hogy eredetileg voltak-e a kápolnában ilyen ábrázolások, viszont 1912-ben kerültek ide stációképek,

39 illeszkedve a világ teremtésétől Jézus születésén, megkeresztelésén keresztül a Kálvária-jelenetig tartó folyamatba. A folyamat íve abban teljesedik ki, hogy a szobor fő nézete a Szent Keresztnek szentelt plébániatemplom épületére irányul, melynek főoltárán a kereszten függő Krisztus-test már mint a hívők áhítatának irányt adó, örökérvényű jelképe jelenik meg Isten házában. A kör alaprajzú mellvédet a kápolna és a lépcső felé szakítja meg egy-egy kis kapu, ez utóbbi vezet a templom irányába. (A templom főoltárának szobordísze szintén Schwaiger Antal műve.) A szoborcsoport tudatos, átgondolt elrendezésével erőteljes hatással van a szemlélőre. A várost elhagyva, a dombon fölfelé haladva közelítünk a dob alakú alépítmény felé, majd a lépcsőn egy szűkebb térbe kerülve, rajta keresztül mintegy más világba lépünk, melyet a falazott mellvéddel határolt, kiemelt, zárt kör alaprajzú tér jelképez (VI. tábla 2.). Fölérve már csak a szoborcsoportot s fölötte az eget látja először az ember; eddig a keresztek sziluettje dominált, a lépcső tetejére érve, a kis kapun átlépve már szembetűnik a Krisztus keresztjének tövében lévő nyugtalan, szeszélyes körvonalú szoborhármas is. A hatalakos szoborcsoport középső része magas, középen íves párkánnyal zárt, kőből faragott, architektonikus posztamensen emelkedik, kétoldalt kisebb, lapos, különálló talapzatokon állnak a latrok keresztjei (VII. tábla 1-3.). A posztamenseken amorf, kőhalmaz-szerű részeken helyezkednek el a szobrok, a középső rész kőhalmazába letört ágakat, koponyákat is faragott a szobrász. Krisztus keresztje a fölfelé ívelő posztamensrész fölött emelkedik a magasba, a kereszt tövében Mária Magdolna, Krisztus jobbján Mária, balján Ev. Szent János alakja látható.

40 A Krisztus-korpusz körvonalai nyugodtak, viszonylag zártak, szemből nézve csak ágyékkötőjének ruharedője lépi túl a kereszt körvonalát. Az egyszerű, tiszta felépítésű architektonikus talapzati résszel és Krisztus keresztjének egyszerű vonalával, a nyugodt megfogalmazású Krisztus-testtel ellentétben állnak a durva kőrakások, a latrok kifacsart tagjai a fatörzs-jellegű kereszteken, Mária, Mária Magdolna, János mozgalmas csoportja (VII. tábla 4.). A ruharedők hullámzásával kiemelt szenvedélyes mozdulatok és érzelmek sokaságából, a pillanatból emelkedik ki az állandóság nyugalmát sugalló középső kereszt Krisztus alakjával. Az egész mű felépítését hármas tagolás jellemzi. A három posztamensen álló három kereszt függőlegesen osztja a szoborcsoportot, a középső együttest nézve ugyanez a tagolás figyelhető meg: Mária, Mária Magdolna a kereszt tövében, János - ezt erősíti a kőrakás és az architektonikus alépítmény hármas tagolása is. Vízszintesen ugyanez érvényesül: a posztamensek sávja, fölötte a mozgalmas megfogalmazású emberalakok - a hármas szoborcsoport és a latrok - a legfelső sávban a nyugodt Krisztus test. Az egész mű térbeli elhelyezése tekintetében is az ilyen elrendezésre való törekvés figyelhető meg, a lépcső, a dob alakú építmény, valamint a szoborcsoport hármasságában.

41 A kompozíció elrendezésének átgondoltsága, az egyes részek egymáshoz való viszonyában is megmutatkozik; Mária és János alakja erős kontraposztban áll, felsőtestük elfordul Krisztus keresztjétől, arcukat viszont fölfelé emelik, karjuk íve Krisztus felé, combjukra csapódó ruharedőjük pedig lefelé, középre, Mária Magdolna alakjához vezeti a tekintetet. Mária Magdolna karjának mozdulata Krisztus felé ívelő vonalat ad. Krisztus kitárt karjának ívére rímel a kereszt tövében lévő csoport által alkotott 102