Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses IV. Arx – oppidum - civitas. A vártól a városig. Tata évszázadai. Tata Város Önkormányzata – Mecénás Közalapítvány, Tata, 2004.

Kisné Cseh Julianna–Petényi Sándor: Római- és középkori lelőhelyek Tataán

Római- és középkori lelőhelyek Tatán Kisné Cseh Julianna - Petényi Sándor (Kuny Domokos Megyei Múzeum, Tata) Tata kedvező természetföldrajzi környezetének köszönhetően az őskőkortól lakott település. A víz, mint elsődleges települési tényező nemcsak ideális körülményeket nyújtott - ivóvíz, élelemforrás, védelem -, de napjainkig meg is határozza, s nem egy esetben korlátozza a települések helyét, kiterjedését (I. tábla). Ezeknek a „korlátoknak" köszönhetően rendkívül nehéz a város régészeti topográfiájának összeállítása, hiszen a természet nyújtotta körülmények alapvetően meghatározzák a megtelepedésre alkalmas területeket, s ennek köszönhetően a „későbbi korok" lakosai megbolygatják/elpusztítják a korábbi megtelepülök hagyatékát. A várostörténeti konferenciasorozat keretein belül 1999-ben került sor a „Régészeti adatok Tata történetéhez I." cimű konferencia megrendezésére, ahol az őskőkortól a római korig terjedő időszak régészeti emlékeit mutattuk be. 1979. - a „Tata története I."

x című kiadvány megjelenése - óta ez volt az első kísérlet a város területének történetére vonatkozó újabb kutatási eredmények közlésére, amik ha nem is alapjaiban, de jelentősen módosították, illetve bővítették a város őskori régészeti topográfiájáról, múltjáról tudottakat.

2 Jelen tanulmányban a már ismert, de nem egy esetben publikálatlan adatok (Bíró Endre, Szatmári Sarolta, V. Vadász Éva és Vékony Gábor ásatásai, leletmentései és terepbejárásai) összefoglalása mellett az újabb eredmények ismeretében teszünk kísérletet a római- és középkori település kiterjedésének meghatározására (II - IV. tábla). KUTATÁSTÖRTÉNET Az első tudósítások Tata helytörténeti kutatóitól származnak, akik már akkor felfigyeltek arra, hogy a környék római kori történetére vonatkozóan milyen kevés régészeti emlékre bukkantak. „Már az ősember is szívesen telepedett le e lankás helyen, mert a környező vizekben kitűnő védelmet talált, gazdagállat- és növényvilága pedig megélhetést biztosított számukra. A kő, valamint a bronzkorszak kultúrájának nyomaival elég gyakran találkozunk nemcsak a környéken, de magában Tatában is. Érdekes, hogy az őslakossággal szemben viszont a rómaiak nem találták eléggé alkalmasnak a tavakkal, mocsarakkal, patakokkal körülvett tatai emelkedést letelepedésükre, ... "

3 Rédey (Rohrbacher) Miklós nevéhez fűződik Tata első várostörténeti monográfiájának megírása, s így a terület római- illetve középkorára vonatkozó első összegzés is.

4 A jogász végzettségű, fővárosi rendőrkapitány-helyettesnek nemcsak szakmai, de számos helytörténeti tanulmánya is megjelent helyi folyóiratokban, így a Tata-Tóvárosi Híradóban is. Történelmi érdeklődése vezette a helytörténeti kutatások felé, számos munkájával igyekezett kiegészíteni a már említett tatai monográfiáját is, de a bővített kiadásra már nem kerülhetett sor.

5 9