Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

állíthatjuk legfontosabb sírmelléklete, a szövőszék alapján, hogy nő volt.

12 Hogy mégis mivel érdemelhette ki a megkülönböztetett temetkezési módot, arra ismertetésem végén térek ki. A SÍRLELETEK KORMEGHATÁROZÁSA ÉS KAPCSOLATAI A vaskor mintegy 800 éves hosszú időszakát (Kr. e. 8. sz. kezdetétől a római foglalásig) a Kárpát-medencében a kutatás két nagy korszakra osztja: a korai (HC) és a késő (HD) vaskorra. Az időszak kezdetét a vas, mint nyersanyag egyre növekvő felhasználása jelzi, s tudni kell azt is, hogy a kezdet időpontja a mai kutatásban szinte mindig változik. A kor kezdetét emellett idegen népcsoportok megjelenése is jelzi a Kárpát-medencében - természetesen a késő bronzkori népcsoportok jelentős továbbélése mellett. Két irányból feltételezhető népi „beáramlás": egyrészt kelet felől, ezt a népcsoportot preszkítának nevezi a kutatás, anyagi hagyatékukat pedig az Alföldön Mezőcsát csoportnak. A mai magyar kutatás nem is igen foglalkozik manapság azzal, hogy a korai vaskor kezdetén, a Dunántúlon Ny-felől számolnunk kell-e népi bevándorlással. Korábban elfogadott volt egy ilyen nézet.

13 Mindenesetre manapság elfogadott tény, hogy a korszak kialakulásában a lényegi változást a keletről megjelenő népesség okozta, akik a Duna É-D-i vonaláig birtokolták a legnyugatibb területüket, s innen lerohanó támadásokat indítva, vagy kereskedelmi kapcsolatok útján jelenlétük hatása az egész Közép-Európában tapasztalható.

14 A két nagy korszakot (még mindig 400 - 400 év) a kutatás a továbbiakban még további periódusokra osztotta. A neves hallstatti temető alapos összehasonlító kronológiai elemzése alapján így oszlik a korai vaskor időszaka egy Hallstatt G és D periódusra (a továbbiakban HC, HD).

15 A határt köztük a kutatás a 7-6. sz. fordulójára helyezi, azonban e mögött nem áll történelmi esemény. A tényleges történeti változás valamivel később következik be, mégpedig szkíta korú népcsoportok megjelenésével ismét az Alföldön, aminek ránk maradt tárgyi és kulturális hagyatékát a szakma (Szentes)Vekerzug csoportnak nevezi. A kutatásban nincs egységes állásfoglalás arról, hogy az esemény jelzi-e a késő vaskor kezdetét, vagy az első kelta népcsoportok szórványos megjelenése többnyire az ENy-Dunántúlon, a 4-3. sz. fordulóján. Legegyszerűbb ezért ezt a sok problémát magában rejtő időszakot egyszerűen HD-nek nevezni. Ebben az időszakban az Alföldön a Vekerzug csoport anyagával találkozunk. A Dunántúlon pedig kiáltó a lelethiány. Ez magyarázható a kutatás hiányosságaival is, azonban feltűnő, hogy a nagy területi és kereskedelmi központokban a HD elején megszűnik az élet, s nincs többé halmos temetkezés sem. S ezt a jelenséget nem lehet az alföldi szkíta megjelenéssel nem összefüggésbe hozni! Igen tetszetősnek és elfogadhatónak tűnik a jelenséggel kapcsolatban Vékony Gábor feltételezése, miszerint a Dunántúl nagy része ebben az időben a keleti népek szokásának megfelelően gyepű területté változott.

16 Ez azonban nem jelentett teljes néptelenséget (ezt néhány lelőhely bizonyítja is) - a területen tovább élt az elszegényedett és megritkult HC kori lakosság. Arra sem gondolhatunk, hogy a két terület népessége egymástól teljesen elszigetelten élt. Vekerzugi lelőhelyek ugyanis a Dunántúlon is előfordulnak ékes bizonyítékaiként an95