Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.
T. Dobosi Viola: Tata-Porhanyóbánya középsőpaleolit telep
Az elmúlt évtizedekben a Magyar Nemzeti Múzeum paleolit gyűjteményébe beleltározott tatai leletanyag egyetlen szomorú alkalommal gyarapodott, amikor Skoflek István hagyatékából mintegy 500 eszköz került be. 12 Az ötödik éve folyamatos munka az eddigi ásatások között mennyiségileg már eddig is a legeredményesebb. A kőeszközök számának megkétszereződése nem jár együtt az információk ilyen mértékű gyarapodásával: zömmel bolygatott kitöltésben dolgozunk. A Vértes László által 1959-ben bennhagyott tanúfalak a medence mindkét végén leomlottak, vagy illetéktelenek lefejtették azokat. A leleteket begyűjtöttük, de hiteles sztratigráfiai-települési megfigyelésekre a korai ásatásainkon kevés lehetőség adódott. 1997-ben értük el a bizonyosan bolygatatlan kitöltést. 1999-ben új munkatársak bekapcsolódása vált szükségessé, hogy a medence északi és déli felén a laza, in situ/ bolygatatlan kitöltésből mikrosztratigráfiai módszerekkel mintasorozatot vegyünk. 13 Ásatási megfigyeléseink, melyeket az ásatási napló bejegyzései alapján éves bontásban ismertetek, kis részben kiegészítik, nagy részben megerősítik Kormos Tivadar és Vértes László megfigyeléseit. ÁLTALÁNOS MEGFIGYELÉSEK A Vértes László-féle 1959. évi és a Kis Gábor-féle 1995. évi felmérés és alaprajz tájolása néhány fokkal eltér egymástól. Vagy a különböző módszerekből, vagy a különböző műszerekből adódó eltéréstől eltekintünk, újkeletú ásatásunkon a Kis Gábor-féle felmérést és tájolást tekintjük alapnak. Az üreg bejárata majdnem pontosan keletre nyílik, s így osztottuk ketté az üreg két végén bennhagyott szelvényt északi illetve déli szelvényre. A Vértes-ásatás idején a gimnázium udvarának kerítése nem a mostani helyén volt. A monográfia rajza szerint a fal az üreg északi sarka fölött húzódott. Ma már néhány méterrel hátrább, első munkánk a kőkerítés bányaudvarba beomlott törmelékének eltakarítása volt. SZTRATIGRÁFIA 1995: A leleteket rejtő lösz 30-35 cm vastag, fölötte 50 cm homok szórványos leletekkel, s ez kitölti a fekü és fedő mésztufapad közötti rést. Azaz a homok lerakódása a mésztufaképződés újbóli megindulásával egy időre abbamaradt, majd szakaszosan váltakozva rakódott le mésztufa és homok. Ez a jelenség rövid időn belül bekövetkező éghajlat- vagy legalábbis csapadék-mennyiség ingadozást feltételez. A vékony homok-betelepüléseket részben átitatta a mész. Elég balesetveszélyes, a mostani üreg tetejéről a homok közbetelepülése miatt lemezesen válnak le a mésztufalapok, amikbe néhány szilánk és eszköz belecementálódott. 1996: A Vértes-féle északi tanúfal in situ szakaszának rétegsora: fölülről: 50 cm sárga, durva szemcsés homok, alatta csont-breccia, majd tojás méretű vagy nagyobb konkréciókból összeállt szint, alatta 35-40 cm homok, lefelé sűrűsödő mész10
