Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

későbbi lausitzi délre nyomulást a HD 1 végén feltételez.

36 Erre a helyi, kisebb elmozdulásra a legjobb bizonyíték a Tatabánya-vasútállomási temető, ami ebből az időszakból eddig az egyetlen hitelesen feltárt lelőhely.

37 Ezzel azonban idézett szerzőnk nézeteit nem kívántam cáfolni. Egyébként az a véleményem, hogy a Dunántúl északi területeire sorozatosan és rendszertelenül nyomulhattak be a korai vaskor folyamán többször is kisebb-nagyobb lausitzi népcsoportok. Az okokat vagy célokat nehéz kitalálni, minden esetre jól láthatóan a kalenderbergi népesség népsűrűsége a Vág és a Garam közötti területen nem látszik túl magasnak.

38 A benyomulásokhoz jó lehetőséget teremtettek a mindig E-D irányú, Dunába ömlő folyók, vagy patakok széles völgyei, illetve azok lankás partvonulatai. Komárom-Szőnytől keletre pedig a füzitői rév volt az első jó átkelőhely. Korábbi átkelésnek ugyanis nem volt értelme - a Szőny-Tata és Almásfüzitő közti nagy mocsár lehetetlenné tette a továbbhaladást a Dunántúl belseje felé (Id. 2. j.). Nem véletlen az sem, hogy a füzitői révnél oly sok fontos útnak volt és van ma is találkozási csomópontja. A rév mellett a Dunába ömlő Fényes-patak és az Által-ér itt már közös és széles medre, és a mindkét oldalán magasodó lankás teraszok az északról érkezőknek szinte utat kínált dél felé, egészen Tatabányáig. S ezt az Által-ér mentén sorakozó lelőhelyek valósággal kirajzolják.

39 A sír edénymellékleteinek többsége gond nélkül beilleszthető a meghatározó leletek által kirajzolódó korba, a HC-D fordulójára, ill. a HD elejére. Megjegyzendő viszont, hogy a mély füles tál (5. sz., III. tábla 2.), az egyszerű, behúzott peremű tálak ill. csészék (7-11. sz., IV tábla 1-5.) a hozzájuk tartozó fedőkkel (12-15. sz. t.) és a fazék is (17. sz., III. tábla 4.) már a HC l-ben is általánosan használt formák. Egyedül talán a csücskös peremű, belső díszes nagy tál (6. sz., III. tábla 1.) gyakoribb a HC második felében.

40 A gyakori formák további használatára azonban sok a példa, erre most csak a modrany-i temetőből idézek, csak e temető korábbi HD 1 szakaszából.

41 Mindenki számára ismeretes azonban, hogy még a vekerzugi időszakban, a HD 2-3-ban is több korábban kedvelt edényformát használtak. A most felsorolt edények közül csak a tálkákat borító fedőkre érdemes néhány szót szánni. Legelőször is maga a kör alakú elrendezés a figyelemre méltó, melyhez teljesen azonosra bukkantunk a süttői halomfeltárásunknál. S ezért Kincses Károly szavainak hitelt kellett adnom. Az általam készített sírrekonstrukcióhoz (1. ábra) feltétlenül kívánkozik azonban egy megjegyzés. Mivel a feltáró a többi edényre nem emlékezett, ezért én a többi edényt is beleillesztettem az általa említett körbe - hiszen határozottan állította, hogy az edények (szerinte a tálak) a 2. urnát kör alakban vették körbe. Ennek az elrendezésnek nyilván valami rituális jelentése lehetett - ezt a süttői halomsírban jobban lehetett érzékelni. Itt a tálak ugyanis semmit nem vettek körbe, s az átlyukasztott fedő arra utal, hogy a vele borított tálban valami füstölő anyagot égethettek.

42 A másik figyelemre méltó jelenség sírunkban, hogy a fedők tálakat, s nem szitulákat borítottak. A Dunántúlon ugyanis az utóbbi szokás uralkodott, míg a DK Alpok vidékén a fedők mindig tálakat fednek. Ez nagyon jól látható Dobiatnak e szokás elterjedéséről készített térképén.

43 Nem tekinthetjük ezeknek az azonos, és nyilvánvaló tradicionális szokásoknak a szóródását véletlennek, márcsak azért sem, mert a süttői folyosós sírépítmények is ugyanilyen összefüggésekre utalnak.

44 A jelenségek alapján tehát úgy tűnik, hogy a Dunakanyar vidékén élő kora98