Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.
Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában
A SÍRÉPÍTMÉNY ÉS A TEMETKEZÉSI RÍTUS Mind a sírmellékletek magas száma, mind a feltárás során tapasztalt jelenségek egyértelműen halmos temetkezésre utalnak, belsejében valamilyen kő építménnyel. A legelső kérdés, ami mindenkiben - és így bennem is - felmerül: hogy lehet, hogy egy halomsír ilyen mélyen a föld alá kerüljön? Be kell vallanom, ezen magam is sokat törtem a fejem, s végül az alábbi magyarázatot találtam a legmegfelelőbbnek. 4 Először is a sírhalom nem lehetett jelentős - még teljesen kész állapotában sem haladhatta meg az 1 métert (erről ld. alább). A kőborítás (-170 cm-es) mélysége azonban még így is jelentős - akkor, amikor egyébként földbeásott sírok is legtöbbször szinte a talajfelszínen jelentkeznek. A magyarázatot a sírhalom geomorfológiai környezetében leltem meg. A halom a Látó-hegy keleti lejtőjének aljában, tehát hegylábi lejtő aljában áll. A szélárnyékos hegyoldal alján így folyamatos feltöltődésnek volt a közvetlen csatlakozó területtel együtt kitéve, de a halomsír egyúttal közvetlenül egy állandóan vízzel elárasztott medernek is a nyugati partján emelkedett. A minden bizonnyal évente bekövetkező árvizek során a part így még az árvizes hordalékokkal is feltöltődhetett. Elképzelésem szerint nagyobb árvizek esetén itt még dunai vízbenyomulásokkal is számolni lehetett. A területen tehát igen erős és folyamatos lehetett a feltöltődés, és szerintem a halom eltűnésének ez lehetett az oka. Sajnos ez a körülmény lehetetlenné teszi annak a megállapítását, hogy megtudhassuk, halomsírunk szokásosan egy halmos temetőben állte, 5 vagy magányos sír lehetett. Egyszeri kömyezetszemlével nem lehet erről meggyőződni. Ennek a kérdésnek egy másik speciális környezeti tény miatt van jelentősége: a halomsírhoz igen közel (még 1 km-re sem) törnek fel a Fényes-források. Az édesvízi mészkőforrások kifolyó vize pedig Fényes-patak néven szintén épp a sírhalom mellett folyik el. Főleg vallási - rituális - szempontból van ennek a körülménynek jelentősége, amire a tanulmány végén térek ki. A legtöbb morfondírozásra azonban a feltételezett halom alatt rejtőző kőépítmény késztetett. Meg kellett ugyanis határoznom, hogy ez sírkamra-e vagy inkább kőborítás? E kérdés eldöntése azért fontos, mert bár kevés kúpos, tehát kör-alapú sírkamrát ismerünk a Dunántúlról, ezek ember által is bejárható nagy sírépítmények. Megemlítendő itt elsősorban a somlóvásárhelyi 1. sírhalom, melyben egy 650 cm átmérőjű és kb. 2 m magas sírkamra rejtőzött. 6 Óriási tehát a méretkülönbség, viszont a száraz falazási technika (gerendák támasztása nélkül) a mienkkel teljesen megegyezik. A másik boltozatos sírkamra is - melyet Pados tárt fel Fehérvárcsurgón a 19. sz. közepén - méreteiben a somlóvásárhelyihez hasonló, viszont itt már lényeges a különbség: a kívül kúpos kőborítás alatt itt egy fagerendákból épített nagy és négyszögletes (4x3 m) sírkamra rejtezett. 7 Bár a köveket itt is kötőanyag nélkül rakták, a boltívet belülről alátámasztotta a sírkamra felső éle. Számomra a kiindulási alap a Kincses Károly által adott mélységi adatok és a kőkúp 3 m-es belső körátmérője volt. Már ezek is elegendőek lettek volna a kérdés eldöntéséhez, azonban a képet igyekeztem alaposan tisztázni. Már az alapátmérő is bizonyítja, hogy esetünkben az említetteknél lényegesen kisebb kő-konstrukcióval állunk szemben. A mélységadatoknál az okozza a bizonytalanságot, hogy nem tudni, hogy a 93
