Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

Kora vaskori halomsír Tata határában Vékonyné Vadász Éva (Budapest) 1980. őszén Bíró Endre megyei múzeumigazgató bejelentésre kora vaskori leleteket szállított be a tatai múzeumba. Közreműködésére azért volt szükség, mert én akkor a Tatabánya-dózsakerti leletmentést végeztem. Innen hivatalos ügyek elintézése miatt a múzeumba betérve pillantottam meg a behozott leleteket, mintegy 15-20 szinte ép edényt. Érdeklődésemre igazgatómtól megtudtam, hogy a leletek a naszályi határban volt Réti malom közelében, egy sírból kerültek elő, egy szőlőben. A sírra a tulajdonos, Kincses Károly bukkant, pince alapjának ásása közben. 0 pedig a talált sírt „feltárta", tehát a helyszínen nincs már semmi teendő - ezt ő maga látta, mikor a bejelentésre a leletekért kiment. A kapott információknál engem a leletek jobban érdekeltek - ezért Kincses Károlylyal a kapcsolatot hamarosan felvettem, aki készségesen állt a rendelkezésemre. Azonban a szőlőjében minden munkát már befejezett - oda már az évben nem szándékozott kimenni. Ezért megállapodtunk egy jövő év kora tavaszi közös kimenetelben. E helyszíni szemle és a találóval folytatott beszélgetések alapján adom az alábbiakat.

1 A SÍR ELŐKERÜLÉSI KÖRÜLMÉNYEI Kincses Károly szőlője a Látóhegy keleti lejtőjének aljában fekszik, egyúttal a Mikoviny által a 18. században lecsapolt, Dunába torkolló, vizenyős árok - az Altal-ér völgye partján (itt állt hajdan az ún. Réti malom).

2 A jelzett évben határozta el itt egy pince építését. Ásás közben, -170 cm-nél rakott kövezésre bukkant, amiről azonnal látta, hogy nem természetes képződmény. Legelőször tehát megvizsgálta ennek a terjedelmét, s így egy lapos kőkúpot bontott ki. Ennek alapátmérője 300 cm volt, szélei nagyobb kövekkel voltak kirakva, majd a közép felé a borítást egyre kisebb kövek képezték. A központban pedig e kövezést egy nagyobb kővel szabályosan beékelték. Miután ezzel a kibontással végzett, felszedte óvatosan a köveket, ami kétsorosnak bizonyult. Ekkor találta a bronz fibulát (1. sz.; I. tábla 1.), a köveket pedig telke sarkában felhalmozta (a mésztufa kődarabok ember-magasságot meghaladó halomban még későbbi helyszíni szemlémen is a telek sarkában tornyosultak). Miután ezzel végzett, óvatosan lejjebb haladt a lényegesen puhább földben, s így akadt az edényekre -jelesen először is a 2. sz. álló urnára. Az edény nem a meghagyott kőkor közepén jelentkezett, hanem annak ÉK-i részén. A váratlan lelet számára óriási meglepetést okozott, s az elkövetkezendőkben még nagyobb óvatossággal megkezdte a kibontását. Majd hasonló vigyázattal kibontotta a kőgyűrű egész belterületét. A munka során Kincses az alábbiakat tapasztalta: a 2. sz. urnát kör alakban edények vették körül. Közülük csak a fedővel leborított tálkákra emlékezett! Ezen kívül elmondta, hogy miután az egész belterületet kibontotta, az egész alsó felületet kormos-hamus89