Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

54 A HC edényeinek grafitos vagy festett felületi mintái általában igen pontosan, kiszámítottan megtervezettek. A szabályos mintasorok azonban sokszor és váratlanul megszakadnak, az akaratlagos rontás szándékát keltve - ebben én mindenképp valamilyen rituális jelentés megnyilvánulását látom. A késői időszakban azonban a mintákban határozott figyelmetlenség ill. hanyagság tükröződik. Jó példák erre a középrépáspusztai temető edényeinek grafitmintái (NAGY 1939, 52., 6. k. 1-3., 6-7., 9.; ezt a temetőt én későbbinek tartom a halimbainál), de ilyen rontás a nove-kosariskai 1. halomsír alakokkal is díszített egyik urnájának elhibázott, hálómintával kitöltött háromszöge is (PICHLEROVA 1969, T. 3., b.). Sírunk esetében nemcsak az urna díszítésén láthatunk hanyagságot, hanem „hibás" belső díszes tálunk grafitmintája is (III. tábla 1-2.). 55 Ld. 52. j.; Nálam óvatosabb kutató tán hallgatna arról, hogy a 2. sz. urnánkhoz igen jó párhuzam a taktabáji gávai temető 10. sírjának urnája (KEMENCZEI 1984, T. 160. 1.; de ebben a temetőben még több hasonló formájú urna is előfordul). A nevezett szerző ezt az urnát az ún. Pseudovillanova urna egy meghatározott és jól körülírható csoportjába sorolta - s ugyanezt tenném a mi urnánkkal én is. De Kemenczei szerint még ekkor is csak a késő bronzkor 3. periódusába járunk, vagyis a Kr. e. 10-9. században (HA 2 - HB 1.; i.m. 65. és 96., chronologische Übersicht). S ezután rögtön már a 9. században megjelennének az első preszkíta népcsoportok, amit többek közt épp ennek az edényformának az átvétele is bizonyít. És ebben az esetben még igen, de igen távol vagyunk a tatai sír eddig kibontakozó és általam feltételezett 6. sz. kezdeti keltezésétől. Ez az ellentmondás pedig - én úgy látom - csak a Gáva kultúra végének jelentős eltolásával, s a preszkíta foglalás valamivel későbbi keltezésével lenne feloldható (egyébként is ennek a nagy kiterjedésű „kultúrkörnek" hazai kutatása és feldolgozása meglehetősen elhanyagolt). 56 vö. 52. j. 57 Pl.: Nitra-Chrenová II. 9/71. obj.: ROMSAUER 1993, T. 1. 4.; Nitra-Mikov dvor obj. 102/81.: U. o. T. 6. 21. Megemlítendő még itt a mezőkövesd-mocsolyási 150. obj. egy árkolt díszítésű hastöredéke is, pici alagút-fülekkel (KALICZ - KOOS 1996, Abb. 6. 5.), s a szerzők megemlítik, hogy sok itt a kettős csonka kúp alakú urnatöredék, melyek külső felülete fekete, grafitos, s belül pedig vörös vagy vörösesbarna (u. o. 426.). Azonban a mocsolyási teleppel nem lehet továbbjutni. Hiába keltezték a szerzők a település-részlet közreadott anyagát helyesen a 7. század végére és a 6. század elejére (u. o. 434.; meglepően sok itt a dunántúli jellegű lelet), velem teljesen azonos problémájuk merült fel: ha a leletanyagban preszkíta (agancs szíjelosztó) és szkíta elemek is érzékelhetők, vajon melyik népcsoport hagyatéka lehet a mocsolyási telep? (A problémáról még ld. alább.) Korban megfelelő analógiákat lehet még urnáinkhoz Szlovéniában is találni - s ezek a sír kapcsolatait figyelembe véve idézhetők. Tehát edényeinkhez hasonló urnatöredékek kerültek elő pl. a posteiai telep 3. horizontjának rétegeiből (TERZAN 1990, 34., Abb. 3. 2-4.), de hasonló ép edényt is ismerünk egy veleniki halomsírból (TERZAN 1984, Abb. 12. 8.-a sírszám megjelölése nélkül). Még jó, hogy erre az ép edényre rábukkantam, mivel a településekről származó edénytöredékek esetében sokszor kétséges, hogy ezek valóban urnákból (s nem mély tálakból) származnak-e (ide a szlovákiai analógiák is hozzáértendők). 58 A kérdéskörrel nálunk Kemenczei Tibor foglalkozott a legrészletesebben. Mint egy folytatásos regényt olvashattuk szinte évről-évre közölt tanulmányait, melyekben a szkíta kor különböző és jellegzetes tárgycsoportjait tárgyalta, és határozta meg kronológiai helyzetüket (KEMENCZEI 1980.; 1983.; 1985.; 1986.; 1994.; és utoljára 2001-2002.). S közben igen jó és közérthető tanulmánnyal gazdagította ezt a szkíta kor kezdetéről az Alföldön (2000). Különösen legutóbbi cikkeiben Kemenczei nyíltan állást foglal egy, az eddig elfogadottaknál korábbi, a 7. sz. második felére helyezhető szkíta behatolás mellett (KEMENCZEI 2000, 47.; 2001-2002, 63., 70.). Hasonló nézeteket vall Szlovákiában Romsauer is (ROMSAUER 1993, 25-26.; 1996, 432.), akinek tanulmányaiban számunkra igen hasznos, hogy a fémekkel szinte azonos hangsúlyt helyez a kerámiára, Kemenczeivel ellentétben (ez természetesen a leletek jellegéből is adódik). A felsorolást még több kutató említésével is bővíthetném - legyen itt elég csak a Patay - B. Kiss szerzőpáros említése. Ok az alsótelkesi sírok közlésével és értékelésével szinte koronát helyeznek az előbbi tapogatódzó feltételezésekre (PATAY- B. KISS 2001-2002.). 59 A preszkíta leletek keltezése még manapság is fel-fellángoló tudományos disputa tárgya. Mára már egyre világosabban látszik, hogy az ún. preszkíta időszakot nem lehet rövid időtartamú horizontként értelmezni. Emellett legegyértelműbben Kemenczei tette le a voksot a prügyi lelet korai (9-8. sz. fordulója: KEMENCZEI 1981.) és a fügödi lelet későbbi keltezésével (7. sz. közepe: KEMENCZEI 1988, 80.). Ennek ellenére a preszkíta kor végének meghatározása még ma sincs megnyugtatóan lezárva. Visszatérve Kemenczeire, szerintem már egy kutató sem tudja, mi is valójában az ő véleménye. Korábbi munkáiban ugyanis a Mezőcsát csoport végét határozottan a 7. sz. közepén jelölte meg (KEMENCZEI 1988a, 98.; 1988, 80.; 1989, 68., 70.). Majd ezek után 2000-ben (KEMENCZEI 2000,47.) azt írja, hogy nincs olyan mezőcsáti 113