Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.
Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában
44 Süttőn nemcsak a legutóbb feltárt sírkamrának volt folyosós bejárata. A Balogh által vezetett ásatások megmaradt feljegyzései és skiccei alapján az összes ekkor feltárt sírhalom rövidebb-hosszabb folyosós nagy sírkamrát rejtett. 45 Pl. Somlóvásárhely, 2. halom: HORVÁTH 1969, 2-3. k. (szarvas vagy szarvasmarha); Mesteri: LÁZÁR 1951, 26. t. 4. (madár); Lábatlan: PATEK 1984, T 11. 1., 2., 4. (meghatározhatatlan szarvas állatfej). 46 Lábatlan: PATEK 1984, T 11. 3. Sopron: 83/1976, 131/1971. Sírok: PATEK 1993. Abb. 36. A szerző a felsorolt halomsírokat a maga 2-5. fázisába sorolja, ami azt jelenti, hogy ezek a HC l-re és a HC 2 elejére keltezhetők. 47 Az osztrák példákból legyen elég itt csak a legújabb irodalomból a malleiten-fischaui temető (KLEMM 1996, 190. és T 5. 8.0. tip.) és a még közöletlen lorettoi temető (HALLSTATTKULTUR 1997, Abb. 16.) példányait idézni. Mindkét esetben idősebb kora vaskori temetkezésekről van szó (HC kezdete). S figyelemre méltó még Klemmnek az a megjegyzése, hogy fedők, a hozzájuk tartozó szitulákkal Fischuban csak a sírokból kerültek elő, a telepről viszont nem (KLEMM 1996, 190.), s ez a fedő rituális szerepére utal. Közel egyidősnek (HC 2-HD 1) tekinthető a marzi 9. (In: HALLSTATTKULTUR 1997, Abb. 31.) és a nővé kosariskai 4. halomsír (PICHLEROVA 1969, T 21. 1-2.), melyekben szitulákat fedve a mienkkel azonos fedők kerültek elő. 48 Itt ismét az említett 334. objektum 2. betöltési rétegéből előkerült példányt idézem csak (JEREM - SOMOGYI 1992, Abb. 7. 1.; több soproni példányt nem érdemes idézni, hiszen a miénknél jóval későbbiek. 49 Csak töredékeket említhetek, melyek méretét sajnos nem tudom (nincs a rajzon méretarány). Pl. a mi sírunkkal nagyjából egyidősnek tűnő hostei 18. objektumból egy töredék (BÚJNA- ROMSAUER 1984, T 1. 5.; Nitra-Mikov: 102/81. objektumból két töredék (ROMSAUER 1993, 25. és T 10. 24-25.), vekerzugi korú környezetben. 50 Az, hogy a süttői köznépi temetőt minden esetben itt korai HD vonatkozásaiban említem, nem jelenti, hogy itt nincsenek korábbi, HC korú sírok. A késői, HD korú sírok magas aránya viszont meglepő- hiszen a halomsírok leletei közt ilyen korúakat alig-alig lehet találni. Ugyanígy az eddig átnézett, s Szincsák Mónika által feldolgozott településrészlet leletei közt is ilyen korú anyag a meghatározó (a sáncot belülről kísérő néhány lakóobjektum anyagát Vékony Gábor kiadta szakdolgozati feldolgozásra). Ásatásaink eddig ismert leletei alapján tehát a település és a köznépi temető egymással szinkronban van - nem mondható ez el azonban a halomsírokról, melyek az újonnan feltárttal együtt a HC végéig keltezhetők. Ebben szerintem az arisztokrácia erős hagyományőrzése tükröződik. Mégis ide kívánkozik, hogy a régi feltárások anyagában előkerült egy korai vekerzugi típusú vas zabla töredéke (VADÁSZ 1988, 84., és 4. t. felső sorban a második). A zablát megröntgeneztettem, s a kissé sematikus rajz e felvételen észlelhető jellegzetességek alapján is készült. Minden bizonnyal ez a zabla lehet a halomsírok egyik legfiatalabb melléklete, s egyben bizonyítéka is annak, hogy a keleti újításokat milyen gyorsan vette át a helyi katonai vezetőréteg, miközben egyéb tradicionális tárgyain (és szokásain) nem változtatott (a régi halom-feltárások leleteit az i. m.-ben közöltem eddig a legteljesebben). 01 DOBIAT 1980, 66-73. A dunántúli kora vaskor edény-tipológiáját még senki nem készítette el. Ezért a különböző megfigyeléseket a szerzők minden esetben az általuk közölt leletanyaghoz mellékelik. Minden esetben azonban jól észlelhető, hogy a megállapítások összehasonlítási alapja Dobiat említett munkája, melyben a steiermarki kleinkleini temetők leletanyagát újraközölve részletesen és hangsúlyozottan foglalkozik a kerámiával, megállapítva annak HC kezdetétől a HD elejéig lezajlott változásait. A szlovákiai kutatásra is ez a jellemző. Csak a legutóbbi időkben történtek újabb kezdeményezések - főleg az osztrák kalenderbergi területen. Megemlítendő itt először is Klemm, aki a malleiten-fischaui temető és telep kerámia-leleteit összehasonlítva részletesen foglalkozik az itteni edényművességgel. Megállapításai azonban a lelőhely korának megfelelően főleg a korai HC időszakára vonatkoznak (KLEMM 1996.). Beígért, de még meg nem jelent vállalkozás Nebelsické, aki kidolgozta már a kalenderbergi kerámia tipológia „fejlődését", s eredményeinek rövid summázatát előzetesen közölte (NEBELSICK 1997, 65-83.). Bár a Dunántúl a fentebb említett területekkel szoros és összefüggő kulturális egységet képez, hasonló munka nálunk hiányzik. Mindenekelőtt azt kellene tisztázni, milyen edényformákat tekinthetünk a helyi fazekasság termékeinek, s melyek azok az edénytípusok, melyek különböző módokon (kereskedelem vagy bevándorlás) kerültek a helyi lakosság használatába. 52 Ld.: Füzesabony-Öregdomb 3. és 5. sír: KEMENCZEI 1989, 4. á. 1., és 5.á. 1.; a tatai és a preszkíta urnák közt lényeges különbség, hogy a preszkíta urnák kiugró erős és árkolt törésvonala mindig magasságuk felére esik. 53 Pl. Pilismarót-Szobi rév, 41. gödör: WOLLÁK 1979, 50. és 4. k., 8.; XI. sz.: u. o. 51-52. és 7. k. 112
