Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

szkíta kerámia jellegzetessége, de előfordul a késő bronzkori Gáva kultúra edényeinél is." Természetesen elképzelhetetlennek véltem egy ilyen korai párhuzamot - viszont valami keleti összetevőt sejtve - ennek a jellegzetességnek utánanéztem a vekerzugi, szkíta korú kerámiában is. S bár az anyagleírások mostanában ilyen részletekre, mint a külső és belső felületek színének jelzése ritkán terjednek ki, mégis akadtam a vekerzugi korú edények között azonos külső-belső felületszín különbségre.

53 Azonban a gyanú tovább motoszkált a fejemben. Mert - bár azonos alakú és hasi törésvonalán finom kannelúra-díszes urnák közül a 3. sz. korát még kissé széteső, szabálytalan grafitmintás díszítése is jellemzi -,

54 a 2. sz. urna nyakának enyhe domborodásával mégiscsak a korábbi, gávai örökséget hordozó preszkíta időszakot sejtet.

55 Sőt, állítom, egyedül ez az edény senkit nem ösztönözne késői (HC-D forduló, HD 1 kezdete) keltezésre! A gyanút tovább élesztgeti még az urnák éles hasi törésvonalának gyenge és sűrű, függőleges kannelúra díszítése is. Hasonló plasztikus díszítéssel szintén a mezőcsáti-gávai örökséget hordozó urnákon találkozunk,

56 de előfordulnak hasonlók vekerzugi környezetben is.

57 Mi lehet akkor a megoldás? Erre, úgy tűnik, és szinte magától adódó lehetőség az, hogy a preszkíta és a szkíta kort a Kárpát-medencében időrendileg közelíteni kell egymáshoz - természetesen a rendelkezésre álló leletanyagok alapos felülvizsgálata után. S töprengéseim közben nagy örömmel fedeztem fel az újabb szakirodalomban, hogy nem én vagyok az egyetlen, akiben ez az igény felmerült, s korrigálni igyekezett az eddig elfogadott szkíta-kori kronológiát egy korábbi, a 7. sz. végére helyezett szkíta behatolás tényének bizonyításával.

58 A probléma azonban az itt jelzettnél lényegesen bonyolultabb, s ez a kis tanulmány nem is alkalmas arra, hogy a sugallt megoldás minden következményével itt foglalkozzak. Nem kell ahhoz ugyanis szakembernek lenni, hogy lássuk, a kérdés két oldalról közelíthető meg: nemcsak egy korai szkíta behatolás feltételezhető, hanem a preszkíta leletek egy részének későbbi keltezése is!

59 Jelenleg én a kidolgozottabb első lehetőségnél maradok, amit azért is tartok fontosnak, mert egy korábbi szkíta behatolással megmagyarázhatóvá válna több dunántúli keleti jellegű lelet, ami eddig érthetetlenül az alföldieknél korábban, a 7. sz. második felére keltezhető hallstatti környezetben jelentkezik.

60 Ezek közé tartozik szerintem a Tata - Réti-malom-i sír is - a kérdést viszont jelenleg nyitva kell hagynom, hogy vajon a két urna benne végül is melyik „keleti" hatást ill. összetevőt sejteti. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért egy grafikonon ábrázolom, amit a sírlelet mellékleteinek időrendi helyzetéről eddig írtam (3. ábra). A széles spektrumon belül így azonnal és egyértelműen látszik, hol van fedés - noha eltérő intenzitással.

61 A lelet korát ez határozhatja meg. így tehát a tatai sírleletet én a 7-6. sz. fordulójára, ill. a HD 1 elejére keltezem. Ezen kívül az ábrából még egy látható: leletünk újabb bizonyíték arra, hogy a HC és a HD periódus nálunk nem választható el kategorikusan egymástól úgy, ahogy ezt a K-alpi területektől nyugatabbra, a hallstatti „törzsterületen" meg lehet tenni.

62 Ennek meg is van az oka - a választó határvonal mögött nem áll történelmi esemény. A folyamatosság nemcsak a leletanyagban, hanem abban is tükröződik, hogy a nagy területi központokban, a magaslati és erődített települések többségében az egész K-alpi területen szinte töretlenül folytatódik az élet a HD 1 folyamán (kb. a 6. sz. 100