Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

vaskori népcsoportnak a HG folyamán, különösen az időszak végén és a HD kezdetén szoros kapcsolatai lehettek a DK-alpi terület gazdag és magas kultúrájú népeivel. A mi sírunkban is jelentkező szokást - a sír és a temetés rituáléjával együtt - én ilyen megnyilvánulásnak tartom. Ez azért is érdekes, mert a fedők analógiáinak többségét nem itt, hanem EK-ausztriai, kalenderbergi területeken találtam. A ritka párhuzamok oka lehet a fedők praktikus egyszerűsége. A Dunántúlon ugyanis gyakrabban használtak díszes, sokszor állat-alakúra (vagy fejre) formázott fogófüles fedőket.

45 Egyetlen sejthető párhuzam egy lábatlani töredékes fedő, s több ilyen egyszerű fogófüles fedő került elő a soproni halomsírból.

46 Utóbbi viszont már szorosabb szálakkal kapcsolódik az ENy-i kalenderbergi lelőhelyekhez, ahonnan sok hasonló fedő ismert.

47 Meg kell jegyeznem, hogy nem tulajdonítok jelentőséget annak, hogy az idézett fedő-párhuzamok többsége a HC korai időszakából származik - egy ilyen praktikusan egyszerű formának nem lehet ugyanis kronológiai jelentősége. Szándékosan utoljára hagytam két edényformát, a kis palack-szerű urnát (4. sz., III. tábla 3.) és a két, méretre és formára szinte azonos urnát (2-3. sz., II. tábla 1-2.). Mindkét edénytípus tágítja ugyanis a keltezési lehetőséget. Már előzetesen is hangsúlyoznom kell, hogy itt nem az eddigi datálás változásáról van szó, hanem a kormeghatározás határainak bővítési lehetőségéről. Lássuk először az „egyszerűbb" esetet, a kis palackszerű urnát. Ez az edényke a HD 2-3 és a kelta átmeneti időszak jellegzetes típusa. Nem véletlen tehát, hogy legjobb analógiáját is a kelta átmeneti időszakban találtam, Sopron-Krautackeren.

48 S mivel ez az időszak nálunk a Dunántúlon legjobban Sopron környékén kutatott, nem is leltem máshol párhuzamaira. Magától értetődően ismét a dny-szlovákiai leletekhez fordultam - ott ugyanis újabb feltárásokkal és aktív közlésekkel e HD időszak sokkal kutatottabb, mint nálunk. Valószínűleg nem lehettem elég kitartó, ugyanis csak néhány bizonytalan analógiára leltem csupán, többnyire szintén már a későbbi, vekerzugi időszakból.

49 Tehát továbbra is csak annyit lehet mondani, hogy a palack-szerű edény a java és a késő HD jellegzetes edénytípusa. Viszont nem lehet tudni, hogy a forma mikor alakult ki, s hogy mikor kezdték el használni. Ezért ismételten a közöletlen süttői leletek említésére kényszerülök. A köznépi temető anyagának leltározásakor döbbenettel tapasztaltam itt a palack-szerű kis edények magas számát - olyannyira, hogy egy ideig még a temető eddig elképzelhetetlen késői kora is felmerült bennem! A temetőben viszont más, hasonlóan késői edényeket nem találtam - s sajnos, a még mindig nem teljesen konzervált fémek közt sem akadtam késői darabokra.

50 Csak előzetesen tehát megkockáztatom azt a kijelentést, hogy a palack megjelenésével és használatával valószínűleg jóval „dömpingje" előtt számolni lehet. Méginkább tágulnak a sír keltezési határai, ha a két urnát (2-3. sz., II. tábla 2-1.) vizsgáljuk. A zömökebb, széles szájú edények süllyesztett legnagyobb hasi kiöblösödésükkel beleillenek a HC-D forduló urnáinak tipológiai jellegzetességeibe.

51 Bár ez korhatározó jellegzetesség is lehetne, nem ezt tartom az edények legfigyelemreméltóbb vonásának. Először is feltűnő, hogy a két edény anyaga a többiétől mennyire eltér: anyaguk durvára tört kaviccsal oly erősen soványított, hogy felületük szabályosan lyukacsosnak tűnik (a kavicsok a föld kémiai hatásai miatt „kioldódtak"). Még lényegesebb, hogy mindkét edény külső felülete csillogóan feketére grafitozott, míg simított belső felületük barnásvörösre polírozott. Ez a technikai sajátosság a mezőcsáti, pre99