Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

tek elkülönítésére (Id. 23. j.). A bajnai fibula esetében a kevés kísérő lelet nem segíti a finomabb korhatározást.

24 A legbosszantóbb azonban egy piliscsévi fibula, ami három HD 1 korú sír tágabb környezetében került elő szórványként, tehát csak feltételesen sorolható az itt feltételezhető temetőhöz.

25 S a legújabb mezőörsi példány is sajnos egyedülálló lelet, tágabb környékéről viszont Németh csak HD korú lelőhelyeket ismertet.

26 Látható tehát, hogy nem lehet biztos adatba kapaszkodni! Meg kell azonban jegyeznem, hogy a kérdésnek - hogy a Smarjeta-fibula az E-Dunántúlon HG végi vagy HD 1 korú -, nincs különösebb jelentősége. Vele csak újabb adatokat nyerhetünk arra, hogy HC vége és a HD 1 nem válik, különül el élesen egymástól.

27 Kronológiailag hasonló eredményre jutunk a sírlelet edénymellékleteit vizsgálva, melyek közül hangsúlyos szerepe van a kis csészének (16. sz., I. tábla 2.). Jellegzetes formája ez a teljes HD időszaknak, s alak- és formaváltozásait a közelmúltban elemezte Bújna. Szerinte az edényke stabilizált formájában és tömegesen a HD közepén jelenik meg, s intenzív használata a kelta korig tart.

28 E hosszú, kb. negyed évszázad folyamán a csésze formája és díszítése is átalakul. Bújna hasznos tanulmányának viszont egy a hiányossága (ezt maga is említi),

29 nem foglalkozik a legkorábbi típusokkal. Ez engem azért érint, mert a tatai csésze szerintem ezek közé tartozik. S ráadásul ilyen minőségében egyetlen példány eddig a Dunántúlon. Itt egyetlen, rajz alapján megegyező párhuzamára leltem: Sopron-Krautacker 334. objektumának 2. betöltési rétegéből - ami késői HD kora miatt nem jöhet számításba - , legfeljebb a kiinduló forma hosszú továbbélésére, használatára utal.

30 Ez a példány valóban igen meglepő, hiszen Bújna alapján ekkoriban a csészének már jelentősen átalakult formája volt használatban. Ezután csak DNy-Szlovákiában keresgélhettem, itt a jelzett időszakból ugyanis több a közölt lelőhely. Mindenekelőtt - mint korban a legközelebbit - a novékosaryskai 1. halomsír csészéjét kell megemlítenem.

31 Számos a közeli analógia Smolenicén is - pontos párhuzamra viszont alig akadtam. Az esetek többségében ugyanis itt a csészék vagy vállukon bütyökdíszesek, vagy erősen bevagdalt a díszítésük az éles törésvonalon.

32 Ez utóbbi jellegzetes díszítés látható a már vekerzugi korú számos analógián is, amikor a csésze „dömping" használata tapasztalható, nemcsak Szlovákiában, hanem nálunk is.

33 Ennek az időszaknak az elejére keltezte Bújna a miénkhez a rajz alapján leginkább hasonló csészét a hostei 1. házból.

34 A Bújna által összeállított térképről világosan látszik, hogy a csésze közép-európai forma, mivel elterjedésük az alábbi területeken csoportosul: Közép-, E- és ENy-Csehország, D-Morvaország, EKAusztria, DNy-Szlovákia és az E-Dunántúl. Leolvasható még az említett térképről, hogy a Bújna által korainak nevezett típusok önállóan (a későbbiekkel nem vegyülve) Közép-Csehországban, D-Morvaországban és ÉK-Ausztriában fordulnak elő, míg a többi területen a szóródás ritkább, s a korai és késői változatok aránya megközelítőleg azonos. Jól látható tehát, hogy az edényke észak-közép-európai forma - kérdés ez után, hogy kerülhetett a mi sírunkba. Szerintem ez egy ismételt, HC-D fordulójára ill. a HD kezdetére keltezhető lausitzi elmozduláshoz kapcsolódhat. Több megyei lelet alapján arra lehet ugyanis következtetni, hogy több kisebb, helyi vonatkozású „benyomulás" zajlott le területünkön É felől, a korai vaskor folyamán.

35 Közülük a HB-HC fordulóján történhetett egy jelentősebb, de hasonló intenzitású lehetett egy a HC-HD fordulója körüli kisebb benyomulás is. Ez a véleményem megegyezik Romsauerével, bár ő egy 91