Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Kissné Cseh Julianna: A Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrájának leletei Tatán és környékén

KERÁMIAMŰVESSÉG A temetőkben a már említett, kimondottan a szertartásra készített edények mellett megtalálhatjuk a mindennapi életben használt kerámiákat is. A kultúra rendkívül gaz­dag forma- és díszítővilágú fazekasságát a következőkben foglalhatjuk össze. Az edények előkészítésénél a már ismertetett finomabb kerámiák mellett a durvább kidolgozású, vastagabb falu edények esetében (urnák, fazekak, tálak, bögrék, fedők) a soványításhoz apróra zúzott kaviccsal kevert homokot használtak - amihez nem egy esetben kerámiazúzalékot is hozzáadtak -, égetésük átlagos, színük szürke vagy barna, az égetés minőségéből fakadóan gyakran szürke foltokkal. Az urnák jellegzetes formái az ovális testű, tölcséres nyakú urna, öblükön gyakran körbefutó besimított vonaldísszel, bevagdosott bordával vagy bütyökkel díszítettek, két füllel vagy anélkül. A legnagyobb kihasasodás alatt fésűdíszes, hálómintás és durvított felületűek egyaránt előfordulnak. Másik jellemző típus a legömbölyítetten kettőskónikus testű öblös urna, melynek legnagyobb kihasasodásán négy fül ül, alatta sűrű fésűdíszítéssel, bevagdosott körbordával, vagy anélkül. A szórthamvas sírokban kerülnek elő a kettőskónikus vagy ovális testű, tölcséres nyakú, kettő vagy négyfülű, gazdag mészbetétes díszű, vékonyabb falú, jobb kidolgozású urnák. A fazekak között megtalálható a széles szájú, csücskös peremű öblös forma, aminek testét középvonalától lefelé gyakran fésűsdísz borítja, vagy a kisebb, osztott bütykös peremű hordó vagy virágcserép alakú típus. A csuprok között a peremük alatt széles mészbetétsávval, alsó részén fésűs vagy sugaras bekarcolással díszítettek a jellemzőek egy vagy két füllel. A tálak között az osztott bütykös peremű, alsó részén hálómintával díszítettek a temetők gyakori formáját mutatják. Egy másik típust képviselnek a nagyméretű, mély, tölcséres nyakú, peremük alatt és vállukon mészbetétes díszítésű edények. A bögrék között a leggyakoribb forma az ívelten tölcséres nyakú, fordított csonka kúpos vagy nyomott gömbös testű. A gyakran erősen kiugró ívelt vállra egy, a peremből induló szalagfül támaszkodik, fenekük általában benyomott. Díszített és díszítetlen formája egyaránt gyakori. Szintén a gyakori formákhoz tartoznak az enyhén kihajló perem alatt széles mészbetétsávval, legnagyobb kihasasodásán pedig karcolt mintával díszített bögrék különböző változatai. A kisebb csészék vagy tálak tipikus darabjai mellett gyakoriak a déli hatást tükröző, gazdagon díszített darabok. Nem túl gyakori leletek közé tartoznak a lábakon álló oltárok, amik közül 3 került elő a bánhidai temetőben. Két esetben a lábakat igyekeztek emberi láb formájúra kiala­kítani, míg a harmadiknál egyszerű hengeres megoldást alkalmaztak. Ez utóbbi párhu­zamát pl. a királyszentistváni temető 18. sírjában, 26 az előzőekét pedig a Dunaalmásról előkerült leletben találhatjuk meg. TELEPÜLÉSEK Feltárások hiányában jóval kevesebbet tudunk a kultúra települési viszonyairól, bár megtelepedésük nyoma területünkön is sűrű. A telepek és az általában nem túl nagy sírszámú temetők sűrű eloszlása vezette a kutatókat arra, hogy a kultúra népének 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom