Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Bíró Endre: Brigetio katonavárosi falfestmény régészeti renkonstrukciója

Szétválogattam a tojássoros stukkókat és a festett stukkókat (III. tábla 1.). A stukkók válogatásánál kiderült, hogy a festett darabok egy része is ívesen hajlik. Mivel a mennyezet egy része is nyilvánvalóan dongamennyezet volt, fennállt az a szerencsés lehetőség, hogy a termet mennyezettel együtt állíthatjuk össze, ami a provinciális római falfestmények viszonylatában ritka eset. Ennek bizonyítására azonban később került sor. Először a mitológiai jeleneteket próbáltam összeállítani. Nemcsak azért, mert ez a legérdekesebb része a falfestménynek, hanem azért is, mert ezeknek a száma meghatározhatta, hogy egy nagyobb, vagy kisebb helyiséget díszítettek-e. Ez állított a legnehezebb feladat elé. Azért is, mert - mint ahogy az később kiderült -, a képmezőknek általában csak 20-30 %-a volt meg, de még azt sem tudtam, hogy hány mitológiai jelenetre számíthatok és azok mit ábrázolhatnak. Végeredményben nagy összevisszaságban emberi testrészek, ruhák, állatok, növények töredékei álltak előttem, amelyek közül igen sok csak 2-3 cm

2 nagyságú volt. Előnyt jelentett az, hogy a képmezők hátterét nagyjából különböző színárnyalatúra festették és ezek alapján kisebb csoportokra tudtam osztani az anyagot. Nem mindig jelentett előnyt a képeken látható felirat sem. így például a Prometheus felirathoz sokáig a leláncolt Prometheus ábrázolását kerestem, mert ezt az ábrázolást kedvelték az ókorban. Végül rájöttem, hogy az agyagból embert formáló Prometheust jelenítették meg, ami viszont igen ritkán szerepel az ókori művészetben (III. tábla 2.). Ezt a fárasztó, nagy figyelmet kívánó munkát meg-megszakítottam kevésbé bonyolult feladatokkal. Az első időben mindig arra törekedve, hogy ne csak két egymáshoz illő darabot keressek, hanem azokat a kulcsdarabokat, amelyek vagy a falfestmény művészeti rendszerére, vagy a terem méreteire utalhattak. így jöttem rá, hogy a fekete alapú növényi díszítések a keskeny oldalfalaknak azt a körívét, a lunettát töltik ki, amely a dongamennyezethez csatlakozott, és ebben a részben helyezkedtek el az ékszeres ládikák a galambokkal és Ámorokkal. Bebizonyosodott, hogy a fekete alapú díszítések egy része választórészként feküdt a sárga és vörös mezők között. Az ezeken látható ábrázolások már a Pompeii IV stílusra utaltak. A stukkók helye is megállapítható volt. A tojássor a vörös, sárga mezőket zárta, míg a színes stukkó a mennyezethez kapcsolódott. A kettő között futott a fríz. A falfestmény a terazzo padlóhoz márvány utánzatú festéssel kapcsolódott. Több mint 9 hónap telt el, míg bizonyossággal állíthattam, hogy a töredékek egy helyiséghez tartoztak és megállapíthattam, hogy tíz mitológiai jelenetet bemutathatóan össze tudok állítani. (Ennél valószínűleg 2-3 darabbal több lehetett, de a töredékek összeállításához kevés volt.) Ez volt a rekonstrukció első szakasza. Ebben a szakaszban határoztam meg teljes pontossággal az ajtók elhelyezkedését. Az ablak pontos helyét nem tudtam meghatározni, csak annyit, hogy az ajtóval szemközti hosszanti oldalfal szélén állt. Legtöbb problémát a keskeny falon lévő kis szellőző ablak jelentett. Nem értettem először, hogy ez a négyszögletes bemélyedés miért van és miért festették ki ilyen pri139