Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

tárokat már másképp jelzi, így a HC 2 - D 1-et a maga kalenderbergi 2a és 2b fokozatába sorolva. Nem tehetünk azonban Nebelsicknek szemrehányást, hogy ehhez nem fűz különösebb magyarázatot, hiszen az id. munka egy már nyomdába adott részletes közlemény előzetese. Egyébként ez a kronológiai beosztás lényegében nem tér el a már elfogadott és használt dél-német kronológiától - pusztán a periódushatárokat húzta meg a szerző máshol. Az újabb német kronológiák különben örvendetesen gyarapítják periódusaik és azok „fokozata" számát (ld. 15. j.). A helyi kutató akkor kerül nagy zavarba, ha kutatási területének számos lelete nincs ebbe besorolva, s ő maga azt nehezen, vagy egyáltalán nem tudja megtenni, mivel az egyértelmű és jellemző kritériumokat nem ismeri (ezeket szerintem nem is lehet többségében meghatározni - vagy merő spekulációk!). 63 Azt a tényt, hogy a HC 2 töretlenül folytatódik a HD 1-be, már eddig is lehetett tapasztalni a K-alpi Hallstatt kultúra mindegyik területi és kulturális csoportjában, Szlovéniától egészen DNy-Szlovákiáig (csak felületes gyűjtött példák: Szlovénia: Postela: TERZAN 1990, 35-36.; Brinjeva gora: u. o. 42-43.; Steiermark: Kleinklein-Burgstallkogel: DOBIAT 1986, 34-35.; DNy-Szlovákia: Smolenice: PARZINGER - STEGMAN 1988.; Svodin: NÉMEJCOVÁ-PAUKOVA 1986, 169.). A kérdés minden felsorolt esetben pusztán az, hogy a HD 1 folyamán mikor szűnt meg az élet ezeken a településeken. Ez a probléma szerintem még Sopron-Várhelyen is felmerül. Patek a 9. ház leletei alapján határozta meg a település végét (PATEK 1982, 131-136.), feltárásai azonban a telepen nem terjedt ki nagy felületekre, s kérdés, ki lehet-e ennek az egy háznak az adatait vajon az egész telepre terjeszteni? Egyébként is igen óvatosan fogalmaz, mivel a véget a HD „első felében" jelzi (u. o. 134.), ami HD 1-2-nek felel meg (u. o. 132.). A példák közé a süttői földvárat is be kell sorolni. Ásatásaink során számos, a soproni 9. ház anyagával azonos töredék került itt elő - de még több a HD elejére keltezhető egyéb edénytöredék is. Addig azonban, míg a település teljes anyagát nem ismerjük (a leletek jó része még restaurálatlan és leltározatlan) nem lehet biztosat nyilatkozni. A süttői település jócskán a HD-be nyúló korát a hozzá tartozó köznépi temető sírjai is megerősítik. A feltárt 82 sír közt bár korábbi HC temetkezések is előfordulnak, a temetkezések többségét HC 2 és HD 1 korú sírok adják. Süttői ásatásaink közlésének elhúzódása már-már katasztrofális, s a kilátások sem túl biztatók. Az elmaradás egyik legfőbb oka a mi távozásunk Komárom-Esztergom megyéből - de meg kell itt említeni az EBM krónikus restaurátor hiányát is. Az előrehaladás érdekében Vékony G. egy OTKA-pályázattal megpróbált valamit tenni, de kérelmét sajnálatos módon visszautasították. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a restaurálás helyi múzeumi feladat, tehát azt helyben kell megoldani. A kör így bezárult. 64 Ez a történeti rekonstrukció - amit a kelet-közép-európai kutatás eddig nagy vonalakban elfogadott - természetesen azonnal revízióra szorul, amint egy korábbi szkíta behatolás a Kárpát-medence alföldi területeire bebizonyosodik (ez eddig csak Erdélyben tapasztalható). Máig ez ugyanis csak sejthető, s ezért a jövő várható problémáiba itt most felesleges belebonyolódni. 65 Pl. Halimba 33-34. sír: LENGYEL 1959, 47. t. 5-6., 8.; Süttőn, a köznépi temetőben csak egy sírból került elő egy igen kicsi, korongos nehezék, amit még ^mulettként" is használhattak. 66 NEMEJCOVÁ PAVUKOVÁ 1966, Abb. 19. 1-6. 67 MOOSLEITNER 1992, 26. (Uttendorf-Pinzgau). 68 Jó összefoglalást olvashatunk Schrierertől (SCHRIERER 1987.), aki gyűjtésében nem a korra, hanem a szövés eszközeire és technikájára koncentrált. Hasonló, de már csak késő bronzkori és kora vaskori gyűjtést ad még legutóbb Griebl (GRIEBL 1997.). Sajnálatos, hogy az említett munkákból kimaradt a területileg közel eső Bratislava-környék, melynek idevonatkozó leleteit Studeniková ismerteti (STUDENIKOVÁ 1979.), amit később Stegmann egészített ki (STEGMANN 1998.). 69 A soproni 27. sír urnájának szövési jelenete számos helyen közölt. Pl. A. EIBNER-PERCY 1980., T. 1617. 70 Ilyen csípőre erősíthető recens „szövőszéket" mutat be Schrierer (SCHRIERER 1987, Abb. 127.), rögtön hozzá is téve, hogy ez az eszköz régészetileg nem megfogható (u. o. 79.). Kisebb szövőkeretet feltételez Terzan (TERZAN 1996, 526.) az idézett soproni szövési jelenet kisebb nő-alakjának a kezében, amit A. Eibner lantot pengető lánykának vél (az értelmezésekhez ld. TERZAN i.m. 52. j.; EIBNER 1980, 70-75.). A kérdésben én nem tudok állást foglalni - ez minden bizonyító érv mellett is leginkább szubjektív megítélés dolga. Mindenesetre azt, hogy Sopronban nemcsak a nagy álló szövőszéket használták, szerintem két halomsír leletei is alátámasztják, a 14. és a 224. Ezekben ugyanis szép készlete került elő az eddig említettektől eltérő, hasáb alakú „nehezékeknek" (A. EIBNER PERCY i.m. T 5. 3., T 6. 2-3., T 7. 1-4., T 8. 1-4., és T 9.; TERZAN 1996, Abb. 11.). Ezek a hasáb alakú tárgyak szerintem nem nehezékek, sokkal inkább spulnik lehettek, s magas számuk (14. halom: 26 db: A. PERCY i.m. 128.; 224. halom: 23 db (TERZAN i.h.) a fo115