Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.

Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában

Jegyzetek 1 Kincses Károlyt magánszorgalmú ásatása miatt még Bíró Endre megyei múzeumigazgató sem büntette meg, pedig erre - mint az első helyszíni szemléző is - ő lett volna a jogosult. Az eljárást én sem szorgalmaztam. S nem csupán azért, mert a találó - ritka kivételként - a jelzett leleteket bejelentette és beszolgáltatta a múzeumnak, hanem azért is, mert a buzgó feltáró kötelezettségeiből csak az utóbbit tudta, és azonnal felfogta az általa elkövetett hibát, s nem győzött érte elnézést kérni. Emellett Kincses Károlyt rendkívül érdeklődő, értelmes és jó megfigyelő képességű embernek ismertem meg. Kérdéseimre adott válaszainak is hitelt adhattam, beleillettek ugyanis a korszak eddig ismert képébe. Noha „feltárásával" a szakmát sok információtól megfosztotta, engem pedig oktalan spekulációkra kényszerített, teljesen elegendőnek véltem őt arról felvilágosítani, mi hasonló esetben a teendő. 2 Mikoviny Sámuel mérnöknek az Eszterházy-uradalom által megrendelt lecsapolási munkálatairól a SzőnyTata- Dunaalmás háromszögben a legjobb összefoglalást Deák A. A.-tól olvashatjuk (DEÁK 1994.). Ezúton mondok köszönetet a tőle kapott felvilágosításokért, és térképmásolatokért. Hasznos információkat lehet még e munkálatokról olvasni az almásfüzitői Mikoviny emlékülés 1997. évi előadásainak helyi kiadásában is. Tudni kell itt, hogy Mikoviny nemcsak az Altal-ér lefolyását szabályozta, hanem a széles völgynek kb. a közepén egy csatornát is ásatott, melyben a terjengő vizeket összegyűjtötte. Ennek ellenére még ma is az tapasztalható, hogy a lecsapolt területet aktív mezőgazdasági művelésre nem lehetett alkalmassá tenni, rajta jelenleg is többnyire legeltetésre alkalmas rét van. 3 A másodlagos égésnyomok általában azt jelezhetik, hogy az edénytöredékek az összekotort és elegyengetett máglya-maradványon lehettek (vö. még 42. j.). Azt, hogy ez a máglyahordalék mennyi leletet tartalmaz, süttői halom feltárásunk alapján feltételezhetjük. Itt 17 kg égett csonton kívül összegyűjtöttünk ebből 2 kg égett bronz ékszert, s a cserepekből pedig 5 db 40 cm-nél magasabb edényt lehetett teljesen összeállítani, számos kisebb edény mellett. Igen sajnálatos tehát, hogy Kincses Károly a máglya maradványait bent hagyta - és ráadásul igen gyorsan le is betonozta. A cserepek esetében még restaurátori figyelmetlenségekkel is találkoztam. Több töredékről azonnal észre lehetett venni, hogy a sír edényeiből származnak. Minden egyes darabnál - különösen nagy felületi kiterjedésű kiegészítések esetében - ezt azonban lehetetlen volt ellenőriznem. 4 Sajnos, amikor Kincses Károllyal először, 1980 őszén beszéltem, már lebetonozta pincéje alját és oldalfalait is. Ezzel reményeim, hogy az oldalfalak metszetéből kiokoskodhatok valamit, szertefoszlottak. Sajnos a múzeum számomra még egy kis talaj-kutató szelvény nyitását sem tette lehetővé. 3 Halomsíros temetők a Dunántúlon - de az egész kelet-alpi területen - mindig nagy települési központok közelében fordulnak elő. Ezekbe az egy meghatározott területet ellenőrző, birtokló (?) és védő arisztokrácia tagjai temetkeztek. Természetesen települési központok szerint vannak eltérések, de általános, hogy magányos halomsírok nem fordulnak elő. Természetes az is, hogy a nagy halomsírok száma általában nem sok, ezek általában rang, vezető szerep és generációk szerint sokszor el is különülnek még több száz sírós halmos temetőkben is. 6 HORVÁTH 1969, 110. és 1. kép. 7 ROMER 1878, 124-125., fig. 48. Kúpos kőborítást (kamrát) lehet még feltételezni a Száva-vidéken, GrizePongrácon is. A miénknél ismét nagyobb 1. halomban itt a központi síron kívül azonban még két hamvasztásos temetkezés is előkerült (TERZAN 1990, 357-359., Abb. 102-106.). 8 Gyakran előfordul, hogy a halom alatt a sírt mellékleteivel az eredeti talajszintbe vájt teknősödő mélyedésbe helyezték (pl. Vaszar-Pöröstér, 1-4. halmok: MITHAY 1980, 53., 57.). 9 A rekonstrukcióhoz hozzátartozik még a kőborítás „állóképességének" a kérdése is. Azt, hogy egy középen jól beékelt kúp alakú kőborítás szilárdan áll, könnyű elképzelni. Kérdéses viszont, hogy építhették fel beomlás nélkül? Magától értetődően e célból a legbiztonságosabb, ha magát a temetkezést előbb földdel borítják, amit kúp alakúra formázva borítottak végül kövekkel. Node akkor mi értelme lenne a központi ékelésnek? Egyébként is erre a problémára nem lehet választ adni. Csak a leleteket borító földkitöltés adhatott volna felvilágosítást - ennek megfigyelését a feltáró azonban elmulasztotta. (Ennek a módszere, hogy a halmot a feltárásnál negyedeljük - vagy legalább felezzük. Az így adódó metszetből lehet az ilyen kérdésekre választ kapni.) Amennyiben a sírt pusztán a kúp alakú kövezés borította, ennek elkészítését nem tudom segédeszközök nélkül elképzelni. Esetünkben ez azt jelenti, hogy az épülő kőborítást fa cölöpökkel támasztották alá. Ezeket az építés közben ritkíthatták is, de helyükön is maradhattak. Nem elképzelhetetlen, hogy max. 20-40 cm magas cölöpök az évezredek során nyomtalanul eltűntek! A kőborítást ebben az esetben belülről 105