Kisné Cseh Julianna (szerk.): Annales Tataienses III. Régészeti adatok Tata történetéhez 1. (A Tatán 1999-ben megtartott tudományos ülésszakon elhangzott előadások anyaga). Mecénás Közalapítvány, Tata, 2003.
Vékonyné Vadász Éva: Kora vaskori halomsír Tata határában
sokkal szélesebb és mélyebb gyökerű mítoszról lehet szó, természetesen nem zárva ki a mediterrán „hatások" meghatározó és bővítő szerepét. Fenti elképzelésemre a tárgyi alátámasztást is megleltem. Sírunk szövőszék-nehezékei ugyanis nem a kelet-alpi körben megszokott alakúak. Itt az általánosan használt nehezék gúla alakú - ugyanakkor a Dunántúlon kora vaskori környezetben eddig csak a mienkkel azonos korongos nehezékek kerültek eddig elő. 78 Számomra ez sokáig nagy problémát jelentett. Végső segítségként Griebl tanulmányában olvastam, hogy a korongos nehezékek igen gyakoriak a morva Iausitzi telepeken, s hogy urnasíros eredetűek. 79 Ellenőrizve adatait és buzgón és eredménytelenül kutatgatva a hazai urnasíros leletanyagban 80 jutottam ahhoz a feltételezéshez, hogy a Dunántúl kora vaskori szövési technikái és eszközei feltehetően Iausitzi, közép-európai eredetűek. Ez egybevág a leletanyag erős Iausitzi kapcsolataival is. Ugyanakkor és ennek ellenére a szövés maga tartalmazta az egész kelet-alpi körben észlelhető kultikus, mitikus jelentést is. Hozzá kell tenni, hogy ennek az északi területeken „barbárabb" megjelenési formáit tapasztalhatjuk. A délebbi területeken nincs nyoma pl. a rituálékhoz kapcsolódó véres áldozatoknak, melyeket az északi, a Iausitzi vidékekhez közelebb eső területeken tapasztalhatunk. Jó példa erre Smolenice, ahol a központi kultikus épületben - ahonnan a különös díszítésű szövőszék-nehezékek is előkerültek - a tűzhely előtt egy csontvázat, az áldozati oltárok között pedig gyerekek vázait tárták fel. 81 Ter an a szlovéniai és a Száva menti szövőházak ismertetésénél hasonló véres történésekről már nem tud beszámolni. 82 Mindkét távoli területen a szövőszék-nehezékeket hasonló ábrák-jelek díszítik. Ezeket a két szerző hasonlóan magyarázza. Szerintük a jelek szakrális tartalmúak, s az idő mérésével és a hold változásával állnak kapcsolatban. Minden eltérés és a területi távolság ellenére a tartalom tehát azonos, és az egész kelet-alpi hallstatti terület embereinek azonos szakrális és gyakorlati elképzeléseit tükrözi. 83 A szövőszék-nehezékek jelenlétének a sírban én nagy jelentőséget tulajdonítok még akkor is, ha fejtegetéseimmel ellentétben nem az egész munkaeszközzel együtt, hanem róla levágva kerültek a sírba. Felvilágosítást adnak egyrészt az eltemetett személyről, aki szerintem egy szakrális tevékenységet végző nő lehetett. Ez a tevékenység leginkább az idő mérésében és ezzel összefüggésben jóslásokban nyilvánulhatott meg. Ezt a feltételezésemet szerintem a temetés közvetlen környezete is megerősíti: nem lehetett véletlen, hogy a halott temetésére épp itt került sor. A közelben tört fel ugyanis a télen sem befagyó langyos Fényes-forrás, melynek kifolyó vize, a Fényespatak partján emelkedik a sírhalom. Ezt a misztikus környezetet csak fokozza a közeli mindig vizenyős-mocsaras ártéri terület. Köztudomású ugyanis, hogy ezek kedvelt helyei voltak a különböző áldozatoknak. 84 Mindezek alapján én azt feltételezem, hogy szoros összefüggés van a sír és környezete között, vagyis nem véletlen, hogy az elhunyt szertatásokat végző nőt épp ide temették. Misztikus tevékenységét ugyanis itt a helyszínen folytathatta - valószínű néhány társával együtt. A Fényes-forrás környezetét így tehát szent ligetként lehet értelmezni, s ennek következtében itt nem kell feltétlenül nagy központi települést és hozzá tartozó halomsíros temetőt keresni és feltételezni. 85 Véleményem szerint a vidéken legfeljebb még néhány hasonló halomsírt lehetne találni, melyekbe egykor hasonló szerepet játszó nőket temethettek. A geomorfológiai 103
