Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Fatuska János: Curialisták és incriptionalisták Tatán

örökösei részére is kiterjesztettek. így követte őt a birtokban fia, Péter 1671-ben bekövetkezett haláláig, majd ennek öccse, II. László (1655-1697). Valószínűleg az ő nevéhez kötődik a „Csáky szalmája' szólás, mely napjainkig jelzi gazdálkodásának jellegét. Csáky többször adta bérbe az uradalmat, így a Hochburg, Sokoray és Pázmándy családoknak is. Ő volt az a kegyúr, aki a piactéri Szent Balázs templomot 600 Ft-ért eladta a reformátusoknak, majd az adósságokkal túlterhelt Tatát 1695ben elzálogosította 100 Ft-ért a bécsi Baráth Ádámnak. Állandósult pénzzavarát bizonyítja egész sor inscriptiós levele. Csáky halála után a Krapff család nyerte el Tatát, de az uradalom többnyire zálogbirtokosok (Jeszenszky, Keet) kezén volt, illetőleg tovább terhelték a Gindly és Pamhacker családoktól felvett összegek. Mind a Krapffok, mind a zálogbirtokos adtak ki inscriptiós leveleket. Az inscriptiós levelek szokásos formája megnevezi az inscribált személyi érdemeit, körülírja a juttatott fundust, az ahhoz tartozó birtokot, megjelöli az inscriptio örökös vagy limitált idejét és lehetőséget nyújt az érintett személyeknek a nemesség megszerzésére is. Lássunk most néhány részletet a legkorábbi inscriptiós levélből: ,, Mi gróf Csáky Pál Léva, Tata, Végles és Szádváraimnak örökös ura, Zólyom vármegye főispánja stb. adjuk tudására emlékezetül mindeneknek akiknek illik, és valljuk is ezen levelünkben most és jövendőben is magunkra vállalván maradékinknak és minden közelrül távulabbon lévő utriusque sexus atyánkfiainak terheket... hogy Komárom vármegyében Tata városunkban lakos jámbor jobbágyunknak Péter deáknak mind Istenben elnyugodott üdvözült édes atyám-uram mellett s mind mi mellettünk is alkalmas időtül fogvást való híven és jámborul való szolgálatját és forgolódását is méltó tekintetbe vévén az mi szabad jó akaratunkból megemlített Péter deákot és mind az két ágon lévő maradékit az jobbágyság alul kivettük... szabadossá tettük és az minemű funduson mostan lakik, melynek felső szomszédságában Varga Márton, alsó szomszédságában viszont Csatáry Gergely házai vannak ...minden ahhoz tartozó rétéivel szántóföldivel szabad járó mezeivel, makkos és fejszével vágó erdeivel ac cum universis ad eadem adtuk... és engedtük, kivévén minden jussunkat belőle és őtet a jobbágyság terhe alól mindennemű adózástúl, szolgálattól... kivettük és szabadossá tettük. És valamikor akarja a mi kegyelmes urunktól, őfelségéiül nemes levelet armalist válthasson, és azon házhelynek földjére... királyi consensust hozhasson annak rendi és szokott módja szerint. 1666. április 7." Az inscriptiós levelekből kitűnik, hogy a 17. sz. második felében Tatán a malmok jelentették a legértékesebb ingatlanokat, így az inscriptiós levelek többsége is ezekre az épületekre szólt. A Csáki-féle inscriptiós levelek egy részében egyértelműen zálogügyletről történik említés, így kapott például 1695. július 24-én Csáki Lászlótól 45 tallérért Fejér György inscriptionális fundust, mely levél fenntartja az adományozó, jogát, hogy a zálogösszeg visszafizetése után a telket visszaválthassa. A viszonylag kedvező helyzetben lévő curialisták és inscriptionalisták érthető módon ragaszkodtak birtokukhoz, a 18. sz. közepén már több olyan fundusról is 28