Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Dominkovits Péter: Nemesek Szombathely szabadalmas püspöki mezővárosában a 16. század végén, a 17. század elején

nemesek szabad királyi városokba, illetve bányavárosokba történő befogadását. Ugyanakkor rögzítette, hogy az így beköltöző nemesi jogállású személyek csak a városok szabadságának megtartásával vásárolhatnak házat. Az 1563- évi országgyűlés két törvénycikkében is foglalkozik a mező- és sz. kir. városokba költöző menekült nemesek növekvő „táborává?. Az 1563- DÜH. te. bár megfogalmazását, és a Szakolca városra történő konkrét hivatkozást tekintve szervesen az 1552. évi törvénykezés folytatása volt, a differenciáltságot is felhasználva szervesen illeszkedett a privilegizált mezővárosok, így Szombathely e tekintetbeni jogszolgáltatásához, és meghatározta a városban lakó eltérő jogállapotú lakosság jogviszonyait. A törvény a megelőzőeknél árnyaltabban fogalmaz. Engedi, hogy a menekült nemesség a szabad városokban/szabad királyi városokban (in liberis civitatibus),

59 ahogy az polgárok jóakarata szerint lehetséges, házakat vásárolhasson. A törvény a következő három §-ban valójában jogkorlátozásokat hoz. Az 1. § ugyanis előírja, hogy a fizetési terheket és városi közszolgálatokat az adott város polgáraival közösen, azokkal egyenlően kell hordozniuk. A 2. § a vásározási szokásokban rendeli őket a konkrét település jogszokásának, gyakorlatának betartására. A 3. § jogot adva szab határt, ugyanis engedélyezi, hogy a városokba betelepült menekült nemesség saját maga, családja és cselédsége számára az adott városba bort szállítson, ugyanakkor eltiltotta a fent rögzített körön kívüli kereskedelmi tevékenységet, a kimérésre történő beszállítást. (Valójában pont a 17. század eleji Szombathely város statútum alkotási gyakorlatából kielemezhető, hogy e törvény pl. utolsó §-a mily jelentős mértékben nem került betartásra!) Az 1563:LXXI. te. a menekült nemesek dézsmáltatásával kapcsolatban keletkezett. S a megelőzőhöz képest helyzetükben átmeneti rosszabbodás lehetőségét mutatta, azaz rögzítette: ők csak addig nem fizetnek dézsmát, amíg földesuruk - ahová települtek, annak a településnek a dominusa - erre őket nem kényszeríti. Társadalmi súlyukat, érdekérvényesítési erejüket jól mutatja, hogy az 1588:XXXV. te. immáron határozottan tiltja dézsmáltatásukat.

40 A Szombathelyen lakó, a városi társadalomba szervesen beilleszkedett - gyakran vezető pozíciókat megszerzett - egykori menekült nemesek, illetve azok leszármazottai jogügyleteiket - a fenti törvények tartalma szerint - a város magisztrátusa előtt folytatták le, de ugyanakkor egyes konfliktusok, illetve jobb egzisztenciális, pozícionális helyzetben lévő személyek esetében az is előfordult, hogy nemesi jogállásukra hivatkozva perükben nem tartották illetékes fórumnak a mezővárosi bíróságot. Természetesen az ilyen kifogást a felperes ügyvédje, illetőleg a városi bíró - aki az adott időben hasonlóképpen nemesi jogállású személy volt -, amennyiben a communitas képében hivatalból indított pert, az ismertetett törvényi előírásokra hivatkozva visszavetette.

41 A megyében is birtokos, esetlegesen familiárisi szolgálatban is álló nemes családok szombathelyi ingatlanügyeiket folytatták le a mezővárosi bíróság előtt, illetve az ő, illetve ellenük fenálló adósságok ügyében tett tiltások kerültek e fórum elé. 218