Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Magyar Eszter: Falu vagy mezőváros? (Visegrád a 18. században)

amely még összeírni se igen engedte magát - meg tudta őrizni kiváltságait, adóját egyösszegben fizette, sőt még az erdei feletti rendelkezés jogát is megkapta.

35 Ebben a harcban országszerte különösen kevés sikert értek el a kamarai mezővárosok és bányavárosok, amelyek végül kénytelenek voltak több-kevesebb robotot vállalni. Visegrád is megpróbálta elutasítani az Urbárium bevezetését. Többek között ragaszkodtak ahhoz, hogy megtarthassák korábbi szerződéses munkajáradékukat, vagyis azt az erdészeti robotot, amely szerint Keresztelő Szt. János napjára bizonyos mennyiségű fát vágtak ki az erdőben és hordtak a Duna partján lévő falerakatba. Az Urbárium által előírt heti egy nap robotot ennél előnytelenebbnek tartották. Visegrád hosszan pereskedett a kamarával az úrbéri tartozások miatt, de végül vereséget szenvedett. (Érdekes lenne tudni, hogy a visegrádiakat ki segítette peres ügyük vitelében. Lehetséges, hogy Kolonits József az uradalom pesti származású, Visegrádon lakó fiskálisa, akinek tiltott könyvek olvasása miatt 1780-ban az esztergomi érsekséggel gyűlt meg a baja, és akit végül 1784-ben az uradalom elbocsátott.)

36 1784-ben II. József a többi kamarai birtokkal együtt az Óbuda-visegrádi uradalmat is bérbe akarta adni. A várható jövedelem tervezése alkalmával Visegrád az uradalom többi falujával együtt már valódi robot terhekkel tartozott volna. Ekkor a településen az ingatlanok adás-vételét már engedélyhez kötötték, és az üzlet után illetéket fizettek. Az iparosok nem telepedhettek meg és költözhettek át szabadon az egyik mezővárosból a másikba. A mezőváros nem bérelhette már a földesúri haszonvételeket, a kocsmát, a mészárszéket a révet stb., hanem a bérleteket árverésre szándékozták bocsátani, holott ezeket a regálékat a Starhemberg időszakban még a helyiek bérelték.

37 Összefoglalva: Visegrádot természeti adottságai meggátolták abban, hogy mezőgazdasági árutermeléssel foglalkozó mezővárossá fejlődhessen, mint pl. a bortermelő Szentendre. Határának természeti kincse, az erdők felett még kevésbé rendelkezett, mint a nem kamarai birtokok lakossága. A 18. század elején létezett még néhány olyan körülmény, amely elősegíthette volna azt, hogy a település ne csak elnevezésében viselje a mezővárosi rangot. Itt volt a Felvidékről vezető utak csomópontja és emiatt a vám, amelyet a Starhembergek helyeztek át. Jelentős központtá tehette volna a rév, a még működő pénzverőkamara, a kamarai tisztek megjelenése és ténykedése a településen, a bányavárosi kezdet, a korai időkben a lakosság nagy száma megtetézve sváb iparosok tömeges bevándorlásával, az önálló plébánia, iskolája, vásártartási joga, egységes pénzbeli adózása, amelyek mind a városfejlődés irányába hatottak. A várossá fejlődés folyamata azonban már a század első felében megállt. A réven kívül a legtöbb városi jogosultságtól már a Starhembergek megfosztották a települést és tették robotoló járadékfizető jobbágyfaluvá. Lemaradásához hozzájárult elégtelenül fejlődő kézműipara, amely már csak 94