Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Fatuska János: Tata II. József igazgatási reformjaiban

Az egyesítés révén ugyanakkor létrejött egy, a kívánt nagyságot elérő megye, a körzetek kialakításával egyszerűbbé vált a hatóságokkal való kapcsolattartás, valamint voltak apróbb pozitívumai is, mint pl. Komárom megye exklávéjának (Lábatlan, Piszke) értelemszerű megszűnése. A legfontosabb azonban az igazgatási apparátus „karcsúsítása" volt: míg 1780ban a két megyében összesen 63 volt az általános igazgatás tisztviselőinek száma, ez 1786-ra 21 főre csökkent. (A műszaki-egészségügyi tisztviselők esetében ez az arány 15:10, a fegyveresek és egyéb alkalmazottak esetében 35:25.) Ily módon a megyei igazgatási apparátus összfizetése, mely a két megyében 1780-ban összesen 19 987 forint volt, 1786-ra 11 340 forintra csökkent.

31 A fenti összehasonlításból kitűnik, hogy jelentősen emelkedett a megyei tisztviselők fizetése, kérdés, hogy az így aktívabb tevékenységre ösztönzött apparátus hogyan tudott megbirkózni ilyen radikálisan csökkent létszámmal egyre növekvő feladataival. Győry kerületi biztos előterjesztésének következő részében a megfelelő megyeszékhely kijelölésével foglalkozik, megjegyzi, hogy Komárom városában a megyének van vármegyeháza és egy kvártélyháza, valamint Szentpéteren is egy háza, de megyeszékhelynek egyik helységet sem tartja alkalmasnak, mivel télen a dunai átkelés, nyaranta pedig a gyakori árvizek és kiöntések nehezítik a megközelítést, ezenkívül is messze esett az új megye középpontjától. Győry érvei Komárom esetében nem tűnnek igazán meggyőzőnek - különösen további javaslatai tükrében, mivel a Duna kettéosztotta az egyesített megyét, a földrajzi akadály akár bal-, akár jobbparti székhely esetében adott volt. A város ugyanakkor, ha nem is a középpontjában, de nem is a peremén helyezkedett el az egyesített megyének. Bár sem Győry, sem a Kancellária előterjesztésében nem szerepel, de föltételezhetően Komárom elvetésében szerepet játszott a város épületeinek állapota, mely az 1763ban, 1764-ben, 1765-ben és 1783-ban pusztító földrengés és az 1767-es és 1768-as tűzvész következménye volt. Ismeretes, hogy Mária Terézia a várost át akarta telepíteni a Duna jobb partjára, melyet a város a Vág közelsége, ill. a fakereskedelemben játszott szerepére hivatkozva utasított vissza. II. József 1768-ban járt Komáromban és naplójegyzeteiben emlékezett meg a város és a vár siralmas állapotáról. Ismerve a kerületi főispán és a megyei közgyűlés korántsem harmonikus viszonyát, Győry döntésében szerepet játszhatott esetleg az is, hogy így a megye északi részében nagyobb számmal élő nemesség számára megnehezítse - a jövőben esetleg mégis összehívandó - generális kongregációkon való részvételt. Esztergomot, mint megyeszékhelyt azért veti el Győry, mert egyrészt a megyeháza igen szűkös, s ezért a megkívánt célra nem használható, másrészt a város a megye szélén, szinte a szomszédos Pest és Hont megyék sarkában fekszik. Igazán megfelelő központnak Győry Neszmélyt vagy Almást tartaná, itt azonban nem áll rendelkezésre megfelelő épület a megyei levéltár, pénztár, valamint a tiszt72