Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Fatuska János: Tata II. József igazgatási reformjaiban
tartozott, amiben lehetett II. Józseffel alkudni, esetleg megunta a huzavonát és végül „érett megfontolás alapján" - ugyanakkor minden indoklás nélkül - úgy döntött, hogy a kerületek száma 10 legyen. 24 Ennek értelmében jött létre a győri kerület Vas, Sopron, Mosón, Győr, Veszprém, Komárom és Esztergom megyéből. A megyék eddigi, vagy újonnan kinevezett főispánjai az új rendszerben tényleges funkciót el nem látó „névlegesfőispánok"lettek. Ugyanakkor a kerületi biztosok, a „ténylegesfőispánok"(fungentessupremi comités, würckende Obergespánné) jelentősen kibővített jogkört kaptak. Az alispánt kivéve jogukban állt, hogy javaslatot tehessenek valamennyi megyei tisztségviselő személyére, a közgyűlés csak az általa proponált háromszoros listáról választhatott. Az egyes megyék operatív irányítása az alispán kezébe került, kit az uralkodó jelölt ki a megyei közgyűlés által javasolt három személy közül. A győri kerület királyi biztosává gróf Győry Ferencet nevezte ki II. József, ki 1785 és 1790 között egyúttal Komárom és Esztergom megye főispáni tisztét is betöltötte. Komárom megye alispánja 1786. május 8-tól 1790. március 18-ig Sissay Károly, másodalispánja Ordódy Mihály volt. 25 Az igazgatási reform további fontos részét képezte a megyei közgyűlések reformja. A császár úgy döntött, hogy a megyékben tisztújító közgyűlésen kívül, évente egyszer kerülhet sor megyei kongregáció összehívására, melyek csak az alábbi ügyekkel foglalkozhatnának: a hadiadó éves elszámolásának megvizsgálása és jóváhagyása, az ügyviteli jegyzőkönyvek felolvasásának meghallgatása, a büntető tabellák megvizsgálása és a megyei bíróság ülnökeinek megválasztása. Érdekes lenne megtudni, hogy mennyi ideig tartott volna egy generális gyűlés, mikor csak az ügyviteli jegyzőkönyvek meghallgatása is 2500-3500 ügyirat lényegével ismertette volna meg a vármegye minden bizonnyal érdeklődő és türelmes nemességét. II. József azonban átvágta a gordiuszi csomót, s rendelkezésére a Helytartótanács 1785. április 2-án kihirdettette a megyegyűlések felfüggesztését. Ennek következtében valamennyi megyei tisztségviselő, az alispánt is beleértve, a kerületi biztos által kinevezett, ill. az alispán esetében javasolt és a császár által kinevezett hivatalnokká vált. Az igazgatási tevékenység megjavítása céljából mind az uralkodó, mind a Kancellária szükségesnek tartotta nagyjából azonos területű törvényhatóságok kialakítását, mely lehetőség szerint a lakosság száma, ill. az állami adóteher szempontjából is arányosítást jelentett volna. 26 Az ország egyes megyéi között jelentős különbségek voltak tapasztalhatók az igazgatási tevékenység valamennyi szférájában. Az ország legnagyobb (Bihar: 11 082 km 2 ) és legkisebb (Torna 618 km 2 ) területű megyéjének aránya megközelítőleg 1:20 volt. 27 Pest(-Pilis-Solt) vármegye területe majd tízszerese volt a szomszédos Esztergoménak. A nagy megyék egy-egy járása nagyobb volt, mint egy kisebb vármegye. A 68
