Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Fatuska János: Tata II. József igazgatási reformjaiban

dolgozásához. Még 1784-ben dolgozta ki terjedelmes és átfogó tanulmányát „Gedanken von der Verfassung des Königreichs Hungarn, und seines dermaligen Zustande' (Gondolatok a Magyar Királyság alkotmányáról, s annak jelenlegi állapotáról) címmel.

16 A mű kórképet ad a magyar viszonyokról, s reformtervet ad e diagnózisra építve. Több fejezete foglalkozik a vármegyékkel, melyek rovására konkrét esetekkel kapcsolatos korábbi intézkedéseiben - gyakran gúnyolódott, majd általánosítva is megfogalmazta lesújtó véleményét: „Az alkotmány legnagyobb hibája, hogy mindent- legyen az gazdasági, igazgatási feladat, de részben még az igazságszolgáltatási kérdéseket is- a generális kongregációkon intéznek el, és hogy az úgynevezett közösség (communitas Statuum et Ordinum) minden dologban kritizál, megvizsgál, fenntartásokkal él, így tehát minden megye egy önálló országnak és a megyei gyűlés valamiféle zavaros országgyűlésnek képzeli magát."

11 A „Gondolatok"-ban több - a későbbiekben részletesen kidolgozott és végrehajtott - reform szükségessége is megfogalmazódott a vármegyei igazgatással kapcsolatban, így az örökös főispáni tisztség megszüntetése, a megyei tisztségviselők illetékességi területükön való állandó tartózkodásának szükségessége, a megyék nagyságának és a járások számának arányosítása, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás különválasztása stb. A művet áthatja az a felismerés, hogy az uralkodó rendelkezéseit csak egy erősen központosított hivatalnokgárda képes végrehajtani, amely nem veszi figyelembe a vármegyék nemességének általános vagy lokális érdekeit. Az uralkodó felszólította gróf Esterházy Ferenc kancellárt, hogy mondjon véleményt a „Gondolatok'-ró\. Esterházy válaszát gróf Bánffy György és gróf Pálffy Károly alkancellár, valamint Ürményi József és Pászthory Sándor kancelláriai tanácsos bevonásával készítette el, a terjedelmes munkát a továbbiakban Elaborátumnak nevezzük. (Teljes címe: „Ausarbeitung über das System von Hungarn und die in selben einzuführenden Verbesserungen und Abänderungen" .)

18 Az Elaborátum kidolgozói kiváló államférfiak voltak, előterjesztésükben felvázolták a reformok egyetlen járható útját, azaz, hogyan lehetséges a meglévő keretek felhasználásával, a látszatok megtartásával új helyzetet teremteni az országban és az államszervezet működésében. A hatalmas és gondos munka nem érte el célját, a császár nem vette magának a fáradságot az áttanulmányozásához. A Kancellária 1785. január 15-én terjesztette föl az uralkodóhoz Elaborátumát, s II. József már öt nap múlva így írt öccsének, Lipót toszkánai nagyhercegnek: „Ezek terjedelmes, idézetekkel támogatott értekezést nyújtottak be Hozzám annak bizonyítására, hogy jobb a visszaélések meghagyása, mint az általuk dicsőített alkotmány megváltoztatása ,"

19 Jellemző II. József kormányzati módszerére, hogy a Kancellária még be sem fejezte az Elaborátum kidolgozását, mikor gróf Esterházy Ferencnek megküldte az igazgatási és igazságszolgáltatási reformok megkezdésére vonatkozó legfelsőbb elhatározását „Entwurf zur Verbesserung der Verfassung Hungarns" ( Tervezet Magyarország alkotmányának megjavítására) címmel. Döntése előtt így nem is volt 66