Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Fatuska János: Tata II. József igazgatási reformjaiban

hogy ésszerűen cselekedjék, tehát ezentúl mindenki maga rendelkezhetik a hullájával, akár koporsóban kívánkozik a földbe, akár anélkül." A császára iránti dús empatikus érzéssel megáldott Niczky természetesen e sorokból is kiérezte, hogy az uralkodó számára melyik forma a szimpatikus, a rossznyelvek szerint a helyes temetkezést demonstrálandó maga is szívesen meghalt volna (60 éves volt). Váratlanul azonban kedvezőbb alkalom kínálkozott, ugyanis meghalt a felesége. Bizonyítva, hogy számára még a visszavont rendelet is érvényes, az excellentiás asszony holttestét zsákban csúsztatták le a sírgödörbe.

11 A családi élet egyes területének pontos és olcsóságra törekvő szabályozását II. József a legintimebb szférákon belül is szabályozta személyének vonatkozásában is.

12 Az uralkodó rendeletei olyan régóta gyakorolt népszokások betiltására is kiterjedtek, mint az örökös tartományok parasztsága által gyakorolt „Fenstern" .

li A betiltó rendelet bizonyára valláserkölcsi megfontolásokból született, ennek dacára nem keltett osztatlan elismerést a szép régi szokást szorgalmasan gyakorló fiatalok körében. A vihar, ill. jégverés elleni harangozás tiltása még magyarázható a babona elleni küzdelemmel, de az ostorcsattogtatás és a jódlizás betiltása mai ésszel már nehezen indokolható, mindenesetre ez utóbbi egyike volt II. József azon rendeleteinek, melyet a ciszlajtán terület lakói belenyugvással fogadtak. Ezen apróságoknál természetesen több nagyságrenddel fontosabbak II. Józsefnek országai alkotmányos berendezkedésére, közigazgatására és számos más területre vonatkozó rendeletei, azonban a gyakran kapkodásnak ható sietség, a néhol jogtalan, néhol jogos érdekeket sértő rendeletek iránti ellenszenv - különösen hazánkban - a társadalom többségét jellemezte. II. József uralkodásának tíz évét Komárom vármegyében is a tiltakozások sora kísérte, s több ízben erőszakos cselekedetekre is sor került. A császár 1781. október 25-én adta ki Türelmi Rendeletét, mely - más megyékhez hasonlóan - rövidesen kiváltotta Komárom vármegye közgyűlésének tiltakozását. A vármegyénél a német nyelv behozatala is ellenkezést szült. Az 1784. május 11-én kiadott rendelet a német nyelvet tette hivatalossá Magyarországon. Komárom vármegye már a június 8-án tartott közgyűlésen felirat formájában fejezte ki ezzel kapcsolatos aggodalmait, s jelentette be tiltakozását a nyelvrendelet ellen. Az ugyanezen év július l6-án elrendelt magyarországi népszámlálás munkálatai megyénkben az itt élő nagyszámú kisnemesség (az összlakosság közel 1/8-a) olyan heves ellenállását váltották ki, hogy katonaságot kellett kirendelni az összeírást végző tisztviselők testi épségének védelmére. A tiltakozások minden bizonnyal csak azért nem öltöttek a továbbiakban határozati formát, mert 1786. júniusától megszüntették a megyei önkormányzatokat, s így tilos volt mind a generális, mind a partikuláris kongregációk összehívása. Az 1788-ban megindult török háború gazdasági kihatásai immár nem csupán a vármegyei nemesség, hanem az itt élő parasztság elégületlenségét hozták maguk64