Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Ifj. Gyüszi László: Zsidóság az Eszterházy család tatai uradalmában
E pozitív képet némiképp rombolta, illetve az országos hangulatot vette át több esetben Tatán a Híradó (1923-tól Tatai Hírlap) című hetilap, amely 1919 után évekig meglovagolta az országos antiszemita hullámot. Létezett Tatán egy kis MOVE csoport és 1920-ban az Ébredő Magyarok is létrehozták helyi szervezetüket. 38 Azonban egyik szervezet esetében sem tudunk antiszemita akciókról. A Hírlap időnkét közölt ugyan zsidóellenes éllel megfogalmazott cikkeket, híradásokat, de különösebb foganatja ezeknek nem volt. A helyi antiszemitizmus gyökértelensége létjogosultságának hiánya hamarosan tudathasadásos állapotot teremtett a Híradó hasábjain is. A nyíltan zsidóellenes cikkek mellett megjelentek a zsidó hirdetések. Bizonyára kellemetlen lehetett minden kommentár nélkül a soros képviselőtanács és adakozók ismertetésénél felsorolni a tekintélyes számú zsidó nevet. 1924-ben már a fő helyen ilyen címmel jelent meg egy írás: „Ne szidd a zsidót, hanem tanulj tőle? Zsidóság a helyi társadalomban a két világháború között Jellemző volt a helyi viszonyokra, hogy az ellenforradalom alatt felelősségre vont direktóriumi tagok és szimpatizánsok közül - a ténylegesen elhurcolt és kivégzett helyi munkásvezetőkön kívül - sokan zavartalanul folytathatták addigi polgári tevékenységüket. Nem határolódtak el élesen az egymást váltó rendszerek, széles körű, ideológiai alapú szembenállás, eszmei összeütközés nem volt. A viszonyok konszolidálásával együtt párhuzamosan Tata-Tóvároson is minden kezdett újra a háború előtti békeidőre hasonlítani. Az antiszemita hullám is hamar elcsendesedett, beindult a társasági élet, egymást követték a rendezvények. Az újrainduló társadalmi életből a zsidóság újra a háború előtti mértékben vette ki részét. Ennek egyik legfőbb fóruma volt az 1908-ban alakult Tóvárosi Magyar Asztaltársaság volt, melynek elnöke 1922-ben Dukász József izraelita asztalosmester, üzemtulajdonos és községi képviselő volt. Az asztaltársaság jótékony egyesület volt, estjeinek, rendezvényeinek bevételeit szegény gyermekek felruházására fordította, adományokat gyűjtött. 39 Dukász József és a zsidó vállalkozók elismerésének bizonyítéka, hogy ő került az ipartestület alelnöki székébe. A szakmatársak megbecsülését jelzi az is, hogy a Tata-Tóvárosi Kereskedők Egyletének elnöke 1933-ban Weisz Hermann, helyi izraelita nagykereskedő, alelnöke pedig a szintén izraelita Ballá György kereskedő és vállalkozó volt. Az egyesület 1935-ben ünnepelte fél évszázados fennállását, s ekkor már Ballá György volt az elnök. 40 A háborúk utáni sportéletben is megtaláljuk a zsidó hitközség tagjait. Sok támogató is kikerült közülük, hiszen ez gazdasági helyzetüket tekintve nem meglepő. Tekintélyes sportbéli súlyukat mutatja az a szomorú tény, hogy később a világháború alatt a zsidók deportálásával mecénásait és sportolóinak tekintélyes részét elvesztő egyesületben gyakorlatilag elhalt a sportélet. 50
