Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Ifj. Gyüszi László: Zsidóság az Eszterházy család tatai uradalmában

ban „farkasházi", 1892-ben Fischer Ignác majolikagyáros „tóvárosi", 1900-ban pedig Gold Zsigmond bankár „tatai" előnévvel.

27 A századforduló után, 1907-ben újra kisebb zavar támadt, mert a pesti lapokban felröppent a hír, mely szerint a tatai piarista algimnáziumban az izraelita tanulók a tanárok zaklatásainak vannak kitéve. A tatai zsidóság azonban ebben az esetben is elhatárolta magát a fogadatlan prókátoroktól. Bizalmáról, sőt elismeréséről biztosította az iskola tanári karát, valamint megkérdőjelezte a pesti lapok állításait.

28 Újra működött tehát a helyi zsidó közösség „önvédelmi, problémaelhárító" mechanizmusa. Ez az esetet nem is az ügy milyensége, hanem a reakciók sajátos volta miatt érdekes, de egyébként sem volt folytatása. A gimnáziumba egyébként is népességi számarányukhoz mérten sok izraelita vallású tanuló járt, és a kiemelkedő képességűek ösztöndíjban részesültek. Ezek a kisebb részletek is alátámasztják azt az általános megállapítást, miszerint a piarista gimnáziumok türelmesebbek voltak más, katolikus gimnáziumoknál a más vallásúakkal szemben. 29 Az I. világháború utáni időszak Az 1900-as évek elején több tata-tóvárosi gyárban jelentős korszerűsítések folytak. A jelentősebbek közül a Leopold-féle bőrgyár ekkor már külföldre is termel. 1923-ban, mikor Leopold Adolftól három fia átveszi a gyárat, jelentős átalakításokat vittek végbe. A gyár ezután 1944-ig zavartalanul prosperált. 30 A Pollák-testvérek szőnyeggyára is némi visszaesés után az 1920-as években újra virágzásnak indult. Villamos energiát használtak, új szövőgépeket szereltek fel, bővítették az üzemet, raktárakat. Fokozatosan áttértek a tarisznya- és pokrócgyártásról a szőnyegszövésre.

31 A sikeres fejlődés mellet azonban voltak üzemek, amelyek megszűntek. Ilyen volt Wessel pokrócgyára, Fischerék porcelán- és kályhagyárukat felszámolták. Helyükbe azonban újak léptek. 1923-ban a Telkes-testvérek részvénytársaságot alapítottak Tóvárosi Fatelep és Építővállalat néven. Csillag Jenő 1928-ban szintén részvénytőkén alapuló vállalatot alapított pálinka-, rum-, likőr- és ecetgyártásra. 32 Szintén zsidó tőkével alakult meg 1924-ben a tatai székhelyű Komárom megyei Kereskedelmi Rt., amelynek vezetői és fő részvényesei között a Telkes fivéreken kívül Ballá György tekintélyes tata-tóvárosi izraelita kereskedőt is ott találjuk, valamint az 1934-ben alapított tatai szén- és brikettárusító Rt. 1930-ban a működő 15 legjelentősebb tata-tóvárosi üzem közül 9 volt zsidó tulajdonú. Nem gazdasági vonatkozású adat, de érdemes megjegyezni, hogy a tizenegy orvosból és fogorvosból öt, a hat ügyvédből pedig kettő volt zsidó.

33 A tata-tóvárosi iparosok és kereskedők szakmai elismerését mutatja, hogy szakmai testületeik vezetői tisztségeik nagy részét izraelita kollégáikkal töltették be. A helyi ipar és kereskedelem terén betöltött pozíciójukból következett, hogy kivették részüket a helyi 48