Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Dóka Klára: Mezővárosok az egri püspökség és káptalan birtokán a 18. században
kesítésére is. A káptalan gulyái 1740 körül jelentek meg először a határban, majd a század végére a pusztákon már jelentős allodiumok működtek. A majorságban fizetéses napszámosokat, cselédeket alkalmaztak, a nagyszámú állatnak a szénát a jobbágyoktól vették, így a lakosság nem tiltakozott az uradalom törekvései ellen. Az úrbérrendezés Polgár lakói esetében is rosszabb helyzetet eredményezett. 28 hold szántó, 10 kaszás rét volt egy telek és igen sok a maradványföld. Az 1778-ig húzódó rendezéskor 130 telket mértek ki, a robot és egyéb szolgáltatások megváltása érdekében azonban már 1780-ban szerződést kötöttek: váltságdíjként 15 Ft-t adtak telkenként, és pénzzel szolgált a mezővárosban élő 146 zsellér is. 21 A birtok korábban említett felmérésekor - 1793-ban - 253 jobbágyot, 117 házas, 20 hazátlan zsellért, 13 kivételest írtak össze. A jobbágyok közül egész telke volt 28-nak, 1 1/2 egynek, 3/4 szintén egynek, 1/2 146-nak, 1/4 34-nek, 1/8 43-nak. 22 Az első népszámlálás idején 385 házban 2501 lakos élt Polgáron, köztük 30 volt nemes, 221 paraszt (jobbágy), 271 zsellér. 23 A nagy mennyiségű maradványföldön majorsági birtokot alakítottak ki, ami a mezőváros sorsát megpecsételte. Az 1770-es évek végén 776 juhot, 16 lovat, 356 sertést tartottak az uradalmi legelőkön. A szántóföldet, melynek mennyisége ekkor még csak 120 hold volt, három nyomásban művelték. A rétek 1600 kaszást tettek ki, a nádasokból 7000 kévét kaszáltak évente. A határhoz csatlakozó Szentmargitán 398 hold szántó, 900 kaszás rét tartozott a majorsághoz. Az uradalmi központtá váló Polgáron egy sor gazdasági épületet emeltek (magtár, ispán, provizor, kerülők házai, uradalmi kocsma, bolt, mészárszék, malom, molnár háza), melyek bérlői és használói a kivételesekhez tartoztak. Az épületek fenntartása, a boltok üzemeltetése a mezőváros lakóinak is munkaalkalmat jelentett. 24 1802-ben a káptalan és Polgár lakói új szerződést kötöttek, mely szerint a robotot le kellett dolgozni az egyre terjedelmesebbé váló uradalmi birtokon. Mindez egybeesett a „separataporta"megszüntetésével, és így Polgár is megindult a süllyedés, faluvá válás útján. A hanyatlás jelei már az 1828-as összeírásban megmutatkoztak. 242 jobbágyot, 201 házas, 12 hazátlan zsellért írtak össze, az iparosok száma azonban csak öt volt. Jövedelmet biztosított viszont az állattartás. Különösen a szarvasmarhák száma emelkedett: messze meghaladva az eddig vizsgált településekét. 25 Végül röviden foglalkozni kell Apátfalvával is, mely szemben Polgárral egyházi földesurával már a 18. században is igen rossz viszonyban volt. A település történetéből ismeretes, hogy a Bélkő tövében 1232-ben az egri püspök ciszterci monostort alapított. 1381-ben az uralkodó mentesítette a lakosokat a királyi várak szolgálata alól, adó- és vámmentességet kaptak. 1445-ben az apát csere útján a püspöknek adta a jövedelmet, majd a török hódoltságot követően káptalani birtok lett. Telekessy püspök a szeminárium megszervezésekor Apátfalvát és a környező, bevezetőben felsorolt településeket ezen intézménynek adományozta. 248
