Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.
Dóka Klára: Mezővárosok az egri püspökség és káptalan birtokán a 18. században
faipar és bőripar volt képviselve, amihez megfelelő nyersanyag állt rendelkezésre. Az évente háromszor tartott vásárokon az iparcikkek mellett az állatok cseréltek gazdát. Gondot okozott, hogy a településen fontos út nem vezetett keresztül, ami hozzájárult ahhoz, hogy Maklár csak a közvetlen környékre gyakorolt vonzerőt. E vonzás elsősorban a betelepedési kedvezményekből és a földbőségből adódott, melyek azonban az úrbérrendezés után elvesztették jelentőségüket. 1771 után az új betelepülők már csak a zsellérek számát növelték. A 18. századi vizsgálódást az 1799-ben készült uradalmi összeírás adatainak bemutatásával zárhatjuk le, melyet széküresedés alkalmával a kamara mérnökei készítettek. Ekkor 170 jobbágy, 11 zsellér, négy hazátlan zsellér élt a településen. A kivételesek száma 11 volt. Vallás szempontjából a katolikus lakosság került túlsúlyba. Mindössze 46 református jobbágyot, két zsellért, egy hazátlan zsellért találtak, a többi család katolikus volt. Csökkent a németek száma is. A 170 jobbágy családból 142 volt magyar, 24 német, 4 szláv. 1799-ben már csak 21 iparos élt Makiáron. A 82 jobbágytelekhez 323 1/16 pozsonyi mérő beltelek, 2132 hold szántó, 984 kaszás rét tartozott, a jobbágyok 522 kapás szőlővel, a zsellérek 18 7/16 pozsonyi mérő beltelekkel, hat kapás szőlővel, a hazátlanok 2 kapás szőlővel rendelkeztek. A jobbágyok és zsellérek 210 lovat, 130 ökröt, 184 tehenet, 1131 juhot tartottak a közös legelőn. Volt a határban 475 645/1200 hold maradványföld, amit külön szolgáltatásokért szintén az úrbéresek használtak. A püspökség 100 juh számára rendezett be allodiumot, a majorsági föld 625 146/1200 hold szántóból, 1121 1/2 kaszás rétből állt. Mivel Maklár nem volt uradalmi központ, a püspökség csak a legfontosabb majorsági objektumokat létesítette a városban (pásztorház, kerülőház, malom, molnár háza, mészárszék stb.). 15 Érdemes megfigyelni, hogy a 19- század elején fokozódott a lakosság polarizálódása. 1828ban 156 jobbágy mellett 35 zsellért, 10 hazátlan zsellért írtak össze. Iparűzéssel csak három molnár és egy legény nélküli kovácsmester foglalkozott. A mezőváros ebben az időszakban nem volt fejlettebb egy nagyobb falunál. 16 A káptalani birtokon fekvő Poroszló - szemben Makiárral - fontos közlekedési pont volt. Hatvanból Árokszálláson keresztül vezetett az út a poroszlói tiszai átkelésig, ahonnan Debrecenbe lehetett eljutni. A település már 1445-ben mezőváros, és a káptalanon kívül itt világi földesuraknak is volt birtoka. A középkorban Poroszlón bencés monostor is működött, mely a 17. századra elpusztult. 1639-ben már református egyházközséget szerveztek. 1672-ben a települést harcok során felégették, majd Tokaj környékéről ismét reformátusok - elsősorban halászok költöztek be. A volt kolostorban e vallás hívei számára alakítottak ki templomot, a katolikus lakosságnak pedig a 18. században először vályogból, majd szilárd anyagból új templom épült. A reformátusok száma azonban még a 19- század közepén is többszöröse volt a katolikusokénak. 245
