Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Dominkovits Péter: Nemesek Szombathely szabadalmas püspöki mezővárosában a 16. század végén, a 17. század elején

tevékenysége miatt bécsi kereskedők korábbi adósságok miatt többször is vagyonában tiltották. így I615 januárjában Nicolas Paul Rottengatter egy szerény, 35 ftos, majd márciusban Propst Fülöp egy jelentősebb, 119 ft-os adósság miatt. (Az utóbbi hitelező pereskedéséből az is kiderül, hogy maga az asszony is elment Bécsbe és kereskedéseihez ott is vett fel hitelt.)

87 Pozsgay Anna legnagyobb tartozása mégiscsak Paul Fogel és Jörg Longh bécsi nagykereskedőkkel szemben állt fenn; akiknek 250 ft-os adósság miatt 1613 júliusában a bíró még az adós özvegyasszony házát is lefoglalta.

88 Pannicisce György bécsi nagykereskedő {negotiator) Gömbkötő avagy Bartal Benedeknek adott hitelbe posztót, ami után 1615 márciusában az egykori kezest, Pozsgay Simonne, Dorottya asszonyt kereste.

89 A városi hivatalviselő nemesek közül az egyik leglátványosabb eladósodást az esküdti kar stabil tagjaként megtalálható Forián Imre szenvedte el. 1614-ben bécsi kereskedők irányába fennálló 100 ft-os adóssága miatt a város elöljárósága 16 hold földet becsült el javaiból. 1615 májusában Hans Laitner és Merbolt Antal a valószínűsíthetően faktor szerepét is betöltő Spraiz Mihály nevű szolgájuk útján kisebb tétel, 73 ft 56 d-os adósság miatt tiltották Forián minden ingó és ingatlan javait. Ekkor Foriánnak egy 3/4-es háza volt, amelyhez 30 hold föld tartozott. Értékét a magisztrátus 500 ft-ban határozta meg. Az év októberében kőszegi Fejér János és Beké János kereskedőkkel szembeni 138 ft 87 d-os tartozása miatt egy 200 ft-ra értékelt kályhás szobát, konyhát és 8 hold földet becsültek el a fenti „drras embereknek", akik a különbözetet nemsokára készpénzben megadták. 1617 májusában Forián házából további zálogolásra került sor: Baisz János fertály házat (egy szobaegy konyha, 8 hold földdel) nyert, mert Kromper Kristóf bécsi kereskedőnek megfizette Forián azzal szemben létezett adósságát. Ugyanakkor ismert az, hogy Forián feleségének, Ilona asszonynak is fennált egy 100 ft-os adóssága, ami miatt a város vezetése tőle - valószínű csak átmenetileg - elzálogolt egy kályhás szobát és egy füstös konyhát.

90 A fenti adatsorok és a további adatgyűjtésre, az elemzés elmélyítésére ösztönző megállapítások azonban nem szabad, hogy aránytévesztéshez vezessenek. A szombathelyi kereskedők gazdasági erejét cseppet sem lehet hozzámérni a Kisalföld kulcsfontosságú erődvárosában, Győrben élő marhakereskedőkéhez. A szombathelyi legnagyobb adósságok 1/3, de inkább 1/6 részei a publikus győri adósságoknak. Ugyanakkor, ennek megfelelően, innen hiányoznak a Beccaria, az Opitz, Oppacca, vagy Torkos nagyságrendű és vagyonú kereskedőcsaládok.

91 A fenti „távoli" analógia további kérdést vet fel: az itt adatolt kereskedelmi szerep mennyire volt időszak, vagy korszak jellemző ? Mennyiben jellemző ez a 17. század egészére? Mindezek megválaszolása, a hosszabb távú társadalomtörténeti tanulságok levonása csak további forráskutatásokkal végezhető el. A fenti rövid „szemlézésbőr is kitűnik, Szombathely lakossága a török előrenyomulás hatására l6. század végén, 17. század elején alapvetően átalakult. Feltöltő227