Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Papp Klára: Mezővárosok a 18. századi bihari magánbirtokon

Jegyzetek 1 A város 1693-ban Lipót császártól kapott oklevelet. Az országgyűlési becikkelyezésre azonban 1715-ig kellett várnia. Szabad Királyi Város Debrecen 1993. (Balogh István: Utószó. 54. ). 2 A birtokviszonyok alakulására PAPP 1998b, 27-45. 3 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban HBML) IV. A. 4/b. 10-15- k. (1723) 4 VARGA J. 1984, 5-17. 5 Az összefrást kiadta MEZŐSI 1943, 21-120. 6 DÁVID 1982, 117-129.; BÁRSONY 1979, 59-64.; PAPP 1998b, 30. 7 MEZŐSI 1943, 23-120.; Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) Regnicolaris Conscriptio Comitatus Bihariensis, 1715 - Ladula GG. 1720 - Ladula JJ. valamint ACSÁDY 1896, 31-41. 8 1692: MOL Magyar Kamara Archívuma. Regesta decimárum. Bihar megye., 1693: Uo. Décima. Bihar m., 1695: Uo., 1696: Uo. 9 SOÓS 1955, 8., 21. Heves megye történetében az 1687-1734 közötti időszakot tartotta a spontán jobbágyvándorlás korának. ILA 1976, 375-376. Szerinte pl. Gömört „az 1680-as évek óta legkevesebb 1200 jobbágy fő hagyta el mintegy 300-400 munkabíró gyermekkel és más családtaggal...", valamint WELLMANN 1979, 30-32. 10 MEZŐSI 1943, 132. és Corpus Statutorum. III. 264. 11 Az összes Szabolcsból átköltöző 18,5%-a. Derecskére 22, Szalontára 17, Berettyóújfaluba 10, Kábára 10, Diószegre 6, Berekböszörménybe 5, Komádiba 4, Székelyhfdra 4 és Margitára 1 fő érkezett. Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár. IV A. 1. Fasc. 19- No. 103- A beköltözők száma a névszerint nem jelzettekkel tovább bővült. 12 VERES 1961-1962, 184. 13 1684-1724 között a fentieken kfvül Szentjób, Konyár, Micske, Félegyháza, Szunyogd voltak jelentős befogadók. BORCEA 1980, 453-482. ("Dominium Károlyiense et specificatis Locis Profugi" 462^82.) Archivale Statului Oradea. Act. Regn. IV. f. 14 HBML IV A. 4/b. 18-22. k. (1728) A birtoktípus helységeiben 1166 örökös jobbágyi családfővel szemben 4685 szabad menetelűt jegyeztek fel. 15 MOL P. 108. Esterházy lt. Rep. 33/A. Fasc. S. No. 704. (mikrofilmen a 14437 sz. dobozban) A derecskéi uradalom úrbéri tabellái 1774-ből., ugyanez HBML IV A. 1/d. 1-26. cs. - Az úrbérrendezés falvankénti anyaga. Telegd tabellája nem szerepelt az iratanyagban. 16 Erdélyben nincstelenként tartották külön rétegnek őket. IMREH 1979, 94. és PAPP 1998b, 137138. 17 1830/31-ben a következőket számították egy-egy dicába: 6 jobbágy, 8 fiú, 8 leány, 6 házas vagy hazátlan zsellér, 8 igásökör, 6 tehén, 8 ló, 8 sertés, 8 juh stb. Currentale Protocollum 1830-31. Szűcs Sándor hagyatéka a püspökladányi Karács Ferenc Múzeumban. 18 Az adóösszeírások a helységenkénti dicaegységek kiszámítása miatt nem számították őket a lakosok számának összeadásánál. Néhány kivétel előfordult, pl. 1723-ban a margitai Döngi János özvegyét, mint colonust vették számításba, Fodor András és Kágya István özvegyeit pedig a zsellérek közé írták. 19 HBML V. 6l4/a. - Nagybajom protocolluma. 1748-ban Kiss Istvánnét 5 máriás fizetése mellett mentesítették a szolgáltatások alól. 20 HBML IV A. 4/b. 10-15. k. (1723), 34-39- k. (1735), 47-51. k. (1743), 63-66. k. (1753), 74-77. k. (I763) j-= jobbágy, zs. = zsellér 21 HBML IV A. 4/b. 27-33. k. (173D 22 Az érmelléki járásban 6308 1/8, a sárréti járásban 8975 3/8 és a szalontai járásban 7947 1/8 a megállapított dica. 168 k