Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses II. A mezőváros, mint uradalmi központ. Mecénás Közalapítvány. Tata, 2001.

Hudi József: Pápa mint igazgatási központ a 18–19. században

telkekről és tartozékaikról, hogy ellenőrizhetővé váljon az adózás és birtokforgalom. A felméréssel egyidejűleg megindult az ún. inscriptionalis, azaz a szabad házak és telkek visszavétele annak érdekében, hogy megerősítsék a földesúr tulajdonjogát és város feletti befolyását.

11 A belső- és külsővárosok 1842-es közigazgatási egyesítéséig pápán öt önkormányzat (község) élt egymás mellett: az 1730-ban különvált Külsőváros, amelyből a 18. század végére született meg az Alsó- és Felsőváros; harmadikként a polgárságot tömörítő Belsőváros, negyedikként a 19- század elején megszerveződött nemesi község, s végül a községi feladatokat is ellátó zsidó hitközség. E rendies elkülönülés és megosztottság lehetővé tette, hogy az uradalom - hol keményebb, hol finomabb eszközöket alkalmazva - komoly befolyást gyakoroljon a város életére. A városi polgárság már az 1780-as években megkísérelte a városrészek egyesítését, majd ennek meghiúsulása után a nemesekkel keresett szövetséget a földesúri hatalom ellensúlyozására. A folyamat 1848-ban tetőződött, amikor a város polgári átalakítása megtörtént. A feudális viszonyok eltörlésével, a népképviseleti elv alkalmazásával a városi tanács hatáskörét minden lakosra kiterjesztették. Az uradalom érdekeit ekkor is érvényesíteni kívánta. Ennek bizonyítéka, hogy a város - mely önálló választókerületet képezett budafalvi Vermes Illés uradalmi ügyészt, egyben városi képviselőtestületi tagot választotta országgyűlési követnek.

12 A rendezett tanácsú város polgári kori fejlődését a nagybirtokos Esterházyak közvetve továbbra is meghatározták, ennek részletei azonban ma még kevésbé ismertek. 114