Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyuszi László (szerk.): Annales Tataienses I. Tata a tizenöt éves háborúban. Mecénás Közalapítvány. Tata, 1998.

Kedves Gyula: Fegyverzet és haditechnika a 15 éves háborúban

Bár ebben az időszakban már egyre nyilvánvalóbb a gyalogság nagyobb használhatósága a harctereken, a katonák nagyobb része Magyarországon még lovas. Nemcsak a magyar katonaság, amely köztudottan sokkal inkább a lovas szolgálatot részesítette előnyben, de a külföldön toborzott csapatok között is jellemző ez. A két elem fegyverzete erősen eltér egymástól, ahogy harceljárasaik is. A lovasság esetében igaz, hogy a magyarok kevésbé kedvelték a tűzfegyvereket, a külföldi lovasság viszont az egész harcászatát a tűzfegyverek alkalmazására alapozta, egészen addig a mértékig, hogy az már a lovasság természetéből fakadó mozgékonyságot, lendületességet, átütőerőt is háttérbe szorította. Vegyük hát számba fegyverzetüket csapatnemenként. Az archibusieméven említett puskás lovasság (lovas lövészek) fő fegyvere a dörzskerekes elsütőszerkezettel felszerelt középhosszú (90-120 cmes) puska, az arquebuse volt. 150-200 m-ig terjedő lőtávolsága volt az, ami nagyon kedveltté tette alkalmazásukat, ugyanakkor ez okozta legnagyobb hátrányukat is, hogy igazi lovasságként nem nagyon voltak használhatóak, amire később még visszatérünk. Kiegészítő fegyverként a nyeregkápához erősített bőrtokban 1, legfeljebb 2 nagyméretű ormótlan dörzskerekes pisztolyt (puffert) tartottak, ami elsősorban a közelharc válságos helyzeteiben önvédelmüket szolgálta. Sajátosságuk a markolat végén lévő súlyos gömbszerű végződés, ami a fegyver kiegyensúlyozása mellett azt is lehetővé tette, hogy a kilőtt pisztolyt ütőfegyverként, mintegy buzogány helyett használják. A közelharc legfontosabb fegyvere egyébként az egyenes pengéjű, markolatszereiékes lovaskard volt, ami döfésre és vágásra egyaránt használható. Védőfelszerelésük a pikásokéhoz hasonló félvértezet volt, bár néhány vallon ezrednél teljes vértezetet említenek a hadfogadó szerződések, annak részletezése nélkül. Hosszú, könyékig érő vaskesztyűt több ábrázoláson is láthatunk, karvértet viszont nem és erősen kérdéses a combvért használata is. A tizenötéves háború legkeresettebb lovas zsoldosai a „fekete lovasok" voltak. Kizárólag németekből álltak (emiatt a szakirodalom gyakran német lovasságnak említi). Feladatuk, alkalmazásuk s így fegyverzetük is hasonló volt az előző lovassági csapatnemhez, azzal a különbséggel, hogy itt a fő fegyver a pisztoly volt. 2-3, de gyakran 5-6 dörzskerekes puffert is elhelyeztek a lovon, puskát viszont csak egyes időszakonként és csak alakula68